Hallgassa meg!Federico Davide egy 76 éves olasz nyugdíjas, nem messze hazánktól, az Udine melletti Tarcentóban él és úgy gondolta, a nyári melegben rendbe teszi végre a padlást. Addig pakolt és porolt, amíg meg nem találta nagyapja egykori bankbetétkönyvét. A nagypapa még a második világháború után fizetett be a tarcentói bankba 5 ezer lírát, de utána a család megfeledkezett róla és a betétkönyv a padlásra került, a pénz pedig a bankban maradt és 66 éven át kamatozott.
Az unoka, Federico Davide megtalálta a betétkönyvet, számolt egy kicsit, azután felvette a zakóját, felült egy vonatra, elutazott Udinéből Rómába, Rómában elment egy ügyvédhez, aki levelet küldött az olasz jegybanknak. Az egykori ötezer líra után mai egy millió eurót kért ügyfelének. Ennyi járna a betét után. Ebből látszik, hogy soha semmit nem szabad kidobni: régi bélyeget, a dédnagymama gyerekkori hímzését, szakácskönyvet, ólomkatonát, haszontalannak tűnik, de sose lehet tudni, hátha majd valamikor az unokáink megtalálják és milliomosok lesznek.
Ötezer líra egyébként a negyvenes években Olaszországban nagy pénz volt, 1939-ben írta Gilberto Mazzi a Mille lire al mese című örökzöld slágert, amely arról szólt, hogy milyen jó lenne havonta ezer lírát keresni. Ma az olaszoknak havi ezer euró is nehezen elég, és őrzik a lírát, hátha az övék is egyszer még sokat fog érni.
Szicília egyik kisvárosában Brolóban a polgármester még a tavasszal visszavezette a lírát, akinek volt még otthon lírája a kredencben, azzal is fizethetett az üzletekben. Az eurót kilenc évvel ezelőtt vezették be, de kiderült, hogy az olaszok nem váltották be a jó öreg lírájukat, inkább eltették emlékbe, több mint két milliárdot, Brolóban is milliónyi lírát vásároltak el a kereskedők nagy örömére.
Utolsó frissítés: 2011-06-26 14:52:22
