A gazdasági válságot szociális és politikai krízis követi

Válságos idõkben nemcsak az elszegényedés, a munkanélküliség veszélyével kell szembenézni, hanem a szélsõséges politikai eszmék iránti fogékonyság erõsödésével is - figyelmeztet a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója. Inotai András nem tart attól, hogy eljött volna a kapitalizmus alkonya, de úgy látja, át kell gondolni az állam szerepét és globális megregulázásra szorul a pénzpiac. Hallgassa meg!

Lehet, hogy kimegyünk a világgazdasági válságból, hátradõlhetnek a politikusok és a közgazdászok, de olyan gazdasági, mentális környezetben ér minket a fellendülés, amely nem hasonlítható a korábbiakhoz - mondja Inotai András, a Világgazdaság Kutatóintézet igazgatója. A kutató a válságnak négy szakaszát különbözteti meg. Az elsõ ezek közül a pénzügyi, amelynek a végén vagyunk optimista vélemények szerint, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban még mindig komoly erõket és tõkét köt le a bankmentés. A második rész a recesszió, a makrogazdasági következmények, ennek a közepén vagyunk, de nem tudni, hogy ez lenne-e a mélypont, sem azt, hogy mennyi ideig fog tartani, sem pedig azt, hogy milyen gyors lesz a fellendülés - valószínûsíthetõen nem lesz nagyon gyors. Ebben nem is a gazdasági visszaesés az igazán meglepõ, hanem a külkereskedelem 30-40 százalékos csökkenése. Évtizedekig ez számított a globális gazdaság motorjának, így a zuhanás továbbgyûrûzõ hatásaival is számolni kell.

A harmadik szakasz már megkezdõdött, de késleltetve jelenik meg: ez a szociális válság. Mindebbe beletartozik a munkahelyek elvesztése, a tartós munkanélküliség, a jövedelem csökkenése, illetve polarizációja, a megtakarítások felélése és a szegénység növekedése. A probléma minden érintett országban átfogó stratégiát követel, s itt derül ki, hogy milyen fokú egy társadalom szolidaritása. A negyedik szakasszal még senki nem foglalkozik, vagyis a politikai válsággal, amely a szélsõséges, populista ideológiák megerõsödésével jár együtt. Nagy zsákutcát jelentene, ha ez bekövetkezne, ezért meg kell akadályozni - figyelmeztet a Világgazdasági Kutatóintézet vezetõje.

Bár világszerte megrendül a bizalom a kapitalizmus, a szabad verseny és kereskedelem iránt, Inotai András úgy véli, a globalizáció nem visszafordítható, hiszen akkor egy új modern középkorba kellene visszamenni. Olyan antiglobalizáció nincs, amely hihetõ érvekkel kritizálja a rendszert, ám közben használja a globalizáció összes vívmányát a tömegek mozgósítására - hangsúlyozza a kutató, aki szerint a jövõben két lényeges területen várható váltás, ám ezek sem kérdõjelezik meg a kapitalizmust mint rendszert. Egyfelõl újra kell értékelni az államot, hogy sokkal nagyobb szerepet kapjon a jövõ alakításában, például a humán tõke, az oktatás, a kutatás és az egészségügy fejlesztésében. Másfelõl újraszabályozásra szorul a leginkább globalizált rendszer, a pénzügyi rendszer, ám ez globális megoldást igényel, hiszen nemzeti keretek között már nem képzelhetõ el. Ehhez át kell alakítani a nemzetközi szervezeteket is, amelyek még mindig a második világháború utáni erõviszonyokat tükrözik, és nem alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez.

Ujhelyi Zoltán

(G7)Utolsó frissítés: 2009-05-04 03:15:49