Fotó: MR
Hallgassa meg a műsort!Szovjetellenes szervezkedésért, még szinte gyermekfejjel ítélik kényszermunkára Galgóczy Árpádot, hét év múlva, szabadult. 1945-ben már béke volt, vagy legalábbis ahogyan mondja, ennek lehetett nevezni, de a háború utolsó hónapjaiban a szovjet hadsereg nem éppen felszabadítóként viselkedett. A szervezkedő ifjaknak, szinte mindegyiknek családi indíttatása volt ahhoz, hogy megtorolják ezt. Galgóczy Árpádnak az édesanyját ölték meg, majd egy év múlva édesapja is utánahalt. Vagyis nem volt más megoldás, mint szervezkedni a szovjetek ellen – mondta az Arcvonásokban.
Édesapja a háború előtt nyugalmazott főszolgabíró volt, még korábban az első világháborút huszártisztként harcolta végig, de felesége kérésére elmenekültek Szatmár megyéből a front elől, amely a Dunántúlon kétszer is utolérte őket. Ott történt meg édesanyjával a tragédia.
Az oroszokat még az első év alatt megszerette a Gulágon, megismerkedett olyan oroszokkal, akik hozzá hasonlóan gondolkodtak és ugyanúgy gyűlölték a bolsevista rendszert. Velük barátkozott össze. Nem tudja mi az oka, de az oroszok legszívesebben a magyarokkal barátkoztak, vélhetően a jó emberi kapcsolatok miatt és valószínűleg látták a magyarokban a tehetséget is.
Anyanyelvi szinten megtanult oroszul, a fordító, költő oroszokhoz képest is jobban bírta a nyelvet és nagyon fontosnak tartja, hogy mindezt nem könyvből tanulta meg. Szabadulása után még hat évig kint volt, vagyis tizenhárom éve volt arra, hogy megtanulja tökéletesen az orosz nyelvet.
Mindent elkövetett, hogy megfogalmazása szerint Puskint, Puskinul fordítsa, Lermontovot, Lermontovul. Megengedhette magának azt a luxust, hogy ha saját maga nem költő, akkor már úgy fordítsa le a műveket, ahogyan a költő írta – fogalmazott Galgóczy Árpád költő, műfordító az MR1-Kossuth Rádió délutáni portréműsorában.
Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
Utolsó frissítés: 2010-07-08 13:52:58
