Eltűnik a könyvespolc a bútorkínálatból?

Fotó: Flickr/xcaballe

Változnak az idÅ‘k, változnak a szokások. Volt idÅ‘, amikor a Billy névrÅ‘l a világnak rögtön Buffalo Bill jutott az eszébe, az amerikai bölényvadász. Azután Kill Bill volt a kultusz, Quentin Tarantino filmjével karatéztunk, a 21. századra pedig csak így, egyszerűen Billy a sztár, egy szekrény. Billy ott van Európában, az összes lakásban: az ismert svéd bútorlánc sikertermékérÅ‘l van szó, a Billy nevű barkácskönyvespolcról. Nem vagy mai negyvenéves, ha még életedben egyet sem csavaroztál össze.

SÅ‘t, a volt olasz miniszterelnök Romano Prodi azt mesélte, hogy amikor Brüsszelben az Európai Bizottság elnöke volt, nem ám olasz kredencet vitetett fel magának Itáliából Belgiumba, hanem vásárolt egy Billyt és azt szerelte össze hétvégén a feleségével Flaviával.

Az 1978 óta gyártott Billynek azonban vége, új lesz helyette, mert a svéd kreatívok észrevették, hogy egyre kevesebb könyvet olvasunk és a mai lakásokban nem kell könyvespolc. Ezért a Billy polcait szélesítik, hogy könyv helyett más férjen el rajtuk, váza, dobozok, képek. Már könyvespolc sem kell, minek is, nem olvasunk és aki olvas, tableten olvassa: Angliában a játszótéren a nagymamák nem könyvet lapoznak, hanem elektronikus táblán nyomkodják az oldalszámokat.

Olaszország itt még nem tart, kevés olasz olvas és még kevesebbnek van olvasó-komputere: az olaszok telefonálnak, tévét néznek, interneteznek, facebookoznak, de olvasni nem olvasnak. Pedig könyvvel lehet a legjobban udvarolni, az olasz don giovannik tízpontja szerint: elég, ha egy férfi a presszóteraszon könyvvel a kezében ül, a nÅ‘k máris intelligensnek, műveltnek tartják, miközben a felmérések azt mutatják, hogy a férfiak a legjobban a rövid történeteket és a szakkönyveket szeretik olvasni, az ezer oldalas skandináv krimiket a nÅ‘k falják.

A könyv nem mehet ki a divatból, a könyv multifunkcionális, még modernebb szóval multitasking: lehet lapozgatni, olvasni, de sok másra is hasznos: alátétnek billegÅ‘ asztalláb alá, ahova mégsem csúsztathatunk be számítógépet. A könyv súlyként is szolgálhat, szúnyogot agyon lehet vele csapni, jól mutat a nappaliban, ha jönnek a vendégek és látják, hogy enciklopédiánk is van. A könyvet alá lehet húzni, bele lehet firkálni, be lehet hajlítani a lap szélét, hogy tudjuk, hol tartunk....illata van, kölcsön lehet kérni, szóval a könyv nem helyettesíthetÅ‘. Umberto Eco 1980-ban írta A rózsa neve című regényét. Eltelt harminc év és hamarosan új javított kiadás jelenik meg, nem írta újra a történetet, de korrigálta, ahogyan a spanyol újságok írták Eco a mai olvasóhoz igazította regényét, mert három évtized alatt az olvasók még butábbak lettek, nem tudnak latinul, nem tanultak filozófiát és azt se tudják, mikor volt a középkor. Nem a mai ember butább mint elÅ‘djei, csak a harminc évvel ezelÅ‘tti tudatlanok nÅ‘ttek fel – kommentálta Eco, akirÅ‘l köztudott, hogy nem is könyvespolcon tartja a könyveit, hanem feltornyozva az íróasztala körül.