Gáva és Vencsellő két szomszédos település, ahol magyarok és svábok éltek az 1780-as évektől. A református és a római katolikus falut egy kocsma választotta el egymástól. 1971-től Gávavencsellőnek hívják. Vencsellő az Árpád-kor első éveitől kezdve a századi apátságé. Középkori kőtemplomát 1699-től a reformátusok használták. I. László király 1092-ben, a Szabolcs várában megkezdett zsinatot Vencsellőn fejezte be. A 14. században a Gud-Keled nemzetség tagjai, majd a Báthoryak, a Bessenyeiek, a Rákócziak, és a szatmári béke után a Dessewffy-család volt a rétközi falu birtokosa.
1793-ban, az egri püspök, Esterházy Károly felállította a vencsellői plébániát. Az Elzász-Lotharingiából érkezett mintegy 40 család Pájer Péter zsellér házában kialakított miséző helyre járt istentiszteletre. 1834 őszére Dessewffy Ágoston kegyurasága idején felépült a templom, melyet Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek föl. Tornya 1912-ben ledőlt, majd az újra épült tornyot 1944-ben a visszavonuló német csapatok, más Tisza-vidéki falvak tornyaival együtt felrobbantották.
1974-ben elkészült a templomkertben a harangláb. Két harang lakik benne. A délidőben megszólaló 962 kilós harang - amelyet 1947-ben öntött Szlezák László aranykoszorús mester Budapesten - nem csak a delet jelzi és Hunyadi János nándorfehérvári győzelmét hirdeti, hanem a vencsellőiek szándékáról is tudósít, hogy ismét tornyot szeretnének építeni templomukhoz.
