A település neve Nagyböszörményként fordul elő egy 1248-as oklevélben. A település neve sokkal régebbi múltat idéz. A böszörményeknek, vagyis az izmaelitáknak, a mohamedán vallású bolgár-török népcsoportnak ezen a tájon volt a szálláshelyük. Birtokosai között találjuk többek között a Hunyadiakat és a Báthory-családot.
A 16. század második felében a város lakossága a reformációhoz csatlakozott, és az Árpádkori templom ezekben az években az övék lett. A város híres zsoltáríró lelkészénél, Nagy Istvánnál gyakran vendégeskedett Csokonai Vitéz Mihály.
A ma látható neogótikus templomot a 13. századi erődtemplom alapjaira építették, amelyet 1882-ben szenteltek föl. A hajdúböszörményi református templom ötvenhárom és fél méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 1367 kilós harang, amely a II. világháború elhurcoltjaiért, és a kényszermunkára vittekért is szól, Szlezák László aranykoszorús mester öntödéjében készült Budapesten 1938-ban.
