A cím egy Szép Ernő-írásra utal: „Magyarországból jövök…” Így: Magyarországból. Sokan nem is értették a címet. Hónapokig jöttek a telefonok: „Honnan jönnek maguk hová? Hát Magyarországról! Egy másik, a vidéki Magyarországról, amelyről akkoriban alig esett szó a fővárosközpontú rádióban. Pedig az a nyolcmillió ember, aki a vidéki falvakban, városokban lakik, bőven el tud látni témával nem egy, de sok szerkesztőséget is.
Ráadásul milyen húsz év van mögöttünk! A műsor, amely egyidős a rendszerváltással, a hétköznapok krónikása volt. Ott voltunk, amikor a gyárakat, ingatlanokat privatizálták, és fillérekért lehetett vagyonokhoz jutni azoknak, akik „ismerték a dörgést”. Mikrofonunk előtt folyt a huzavona a földekről, a földáron vett erdőkről, hallhattunk a „nagy bulikről”, a nevezetes csalásokról. A biogilisztázásba belebukott szerencsétlen balekok, akikre árverezés várt, a befektetési csalások, bankcsődök áldozatai éppúgy szerepeltek a műsorban, mint azok a munkanélküliek, akik minden alkalmat megragadtak a boldogulásra, de csak tapasztalatokkal gazdagodtak. Ott voltunk a gátakon a nagy árvíz idején, tudósítottunk a ciánmérgezés után haldokló Tiszáról és a folyam újraéledéséről. És persze a nagy emberi jogi történetek: a romák, a gyermekotthonok, pszichiátriai intézetek lakóinak, menekültek sorsa.
Az ipar és a mezőgazdaság gyötrelmes időszaka, a munkanélküliséggel küzdő emberek napi gondjai mind megjelentek a műsorban, ahogyan a társadalmat feszítő ellentétek is, például az elszegényedett, leszakadó rétegek iránti ellentmondásos viszony, amelynek talán nem is a közöny vagy az ellenszenv a valódi oka, hanem a félelem. Félelem attól, hogy milyen keskeny az a palló, amelyen járunk, s hogy mindez bármikor, bárkivel megeshet – akár velünk is.
De az árnyék mellett ott a fény is. Egyrészt a rendszerváltásnak nemcsak vesztesei vannak, hanem nyertesei is. Olyan emberek, akik eszükkel, kezükkel boldogultak, nem simliskedve. És megmutathattuk egy-egy tragédia után a segítség száz arcát is. Mert a segítségnek emberi arca van. Ha önök, kedves hallgatóink, természeti katasztrófákról, beteg emberekről, bajba került családokról hallottak, sokszor hónapokig égtek a telefonvonalak. És sokszor azok adták a legtöbbet, akiknek maguknak sem nagyon volt miből, de tudták: másnak most jobban kell. És láttunk boldog embereket, akikre pedig nagy terhet rakott az élet.
Mindezeknek a műsor ma is hű krónikása.
Szép Ernővel szólva: „Magyarországból jövök, hölgyeim és uraim. Ismerik ezt a messzi földet? Mondhatatlanul vonz és izgat engem ez a sajátságos föld, de nagyon nehezen szánom rá magamat, hogy Magyarországra utazzam. Mert a vonat reggel 7 órakor szokott indulni a Nyugati pályaudvarról Magyarország felé, és ez borzasztó!”
Kövessen minket a twitteren is:
Húszéves a „Magyarországról jövök...”Húsz éve, hogy először köszönt be a Bartók Allegro barbarójából komponált szignál után a műsor alapító főszerkesztője, Simkó János. | Közelről: az abortuszok magas száma2012.02.10. 18:30 Míg Horvátországban ezer élve születésre száz művi vetélés jut, addig Magyarországon 448.
|
