A minap azonban, hosszú évek munkája és ügyvédek egész hadának serénykedése nyomán, végre ismét engedélyezték az abszint forgalmazását. Baltimore-ban össze is dugták a fejüket a szeszipar nehézsúlyú versenyzõi, vagyis hát a vezetõi, valamint néhány szeszkóstoló szakember, és megtartották az elsõ abszint-partit. Kész rituálé volt. A átlátszó – egyébként Svájcból importált – nedû kristálytiszta víznek látszott. Belecsorgatták a poharakba (persze, szigorúan csak piciny mennyiséget), és elõkerült az abszint-kanál. Ez egy különféle rafinált lyukacsokkal ellátott kis kanálka, amelyet gondosan a pohárra helyeznek, belecsusszantanak egy kockacukrot és meglocsolgatják jeges vízzel. Mindez a kanál lyukain szépen lecsorog a szeszbe. És kész az igazi abszint.
Az iparosok és a kóstolók, mondják, nem észleletek semmiféle hallucinogén hatást, nem estek eufóriába sem. De ha ez így van, akkor miért tiltották be? Hiszen a XIX. század végén, a XX. század elején még a kedvenc italok egyike volt, kivált Európa mûvészvilágában. Picasso és Van Gogh piktúráiban eminens helye volt, az óceán innensõ oldalán pedig Hemingway kikeverte a maga ízlése szerinti abszintot. Õ pezsgõvel elegyítette, és a „Halál délután” nevet biggyesztette rá. Sokan úgy tartják, hogy éppen a népszerûsége volt egyben az abszint bukásának is az oka. Miután ugyanis a XIX. század végén a franciaországi szõlõtõkéket valami kór támadta meg, és apadt a bortermelés, hirtelenjében megugrott az abszint népszerûsége, és persze fogyasztása. Ekkor kezdõdött a nagy kampány ellene. Jöttek a történetek Van Gogh levágott fülérõl, az elhíresült svájci családapáról, aki állítólag két abszint után kiirtotta a családját, és más rémségekrõl. A tudósok pedig azt mutatták ki, hogy az a keserû fû, amelybõl az abszint készül, igenis mérgezõ.
Holott, mondják ma a szakértõk, csupán arról volt szó, hogy a kelendõ nedûbõl túl sokat ittak a népek, és hát alaposan berúgtak. Ami ugyebár nem az abszint bûne…
Mindenesetre, itt, Washingtonban, valamint a környezõ államokban, Marylandben és Virginiában már lehet kapni ebbõl a nedûbõl, amelyrõl Oscar Wilde azt írta, hogy ha egy pohárkával iszol belõle, akkor olyannak látod a világot, amilyennek szeretnéd, de ha már három pohárnyi csúszik le, akkor olyannak látod, amilyen valójában, és ez a legrémesebb dolog a világon…
Járai Judit (Washington)
