Kétszer süt rá a nap Tiszakóródra

Fotó: MR

Hallgassa meg az adást!

Tiszakóródra kétszer süt rá a nap - mondja Gyulai Gáspár nyugalmazott polgármester a „Magyarországról jövök…” műsorában. A feljegyzések 1344 óta említik a települést, amelyet sokat veszélyeztetett az árvíz, feldúlta a tatár, megsarcolták a szatmárnémeti románok, pestisjárvány dúlt, végül a faluban alig maradtak. Gyulai Gáspár szerint azonban szép időszakok is voltak a helység életében, itt beszélnek a legszebben magyarul, kiemelte a hagyományokat, a népszokásokat, az építkezést. A gyakori árvizes időszakokban úgy menekültek meg a falu lakói, hogy egy magas töltés készült, és vészhelyzetben mindenki kint van a gáton.

Egyre többen vásárolnak házat a faluban, akik a nagyvárosból jönnek ki. Nyáron az elszármazott tiszakóródiak hazajönnek, fürdenek a Tiszában. Azt mondja, kétszer süt rá a nap Tiszakóródra. Először amikor rendesen, majd rásüt a Kárpátok hegyeire és onnan tükröződik vissza. A helybeliek körében jelentős a halászat, hiszen a Tisza, a folyó az életet jelenti az itt élő embereknek. A riportban megszólalnak a helyi asztalosok, állattenyésztéssel foglalkozók, és természetesen maguk a halászok is.

Zeolitbánya vagy szőlőtermelés Mádon?

Különös település Mád, jó a földje és kiváló ásványi kincsei vannak, ez pedig megélhetési lehetőséget ad az embereknek. Kérdés azonban, hogy miként fér meg egymás mellett a zeolitbánya és a szőlészet? Tokaj-Hegyalja a Világörökség része, a huszonhét település közül Mádon található a legnagyobb szőlőterület, ami annak idején eltartotta az ott élőket, a szőlészeti tevékenység azonban mára igencsak lecsökkent. A másik megélhetés a gyógyító ásványok kiaknázása, a zeolitbánya.

Ám ami áldás, az olyakor átok is - mondja a műsorban megszólaló Galambos Imre polgármester. A helyiek sokat panaszkodnak az üzem által okozott, szálló por miatt. A helyiek úgy vélik, a zeolitbánya megnyitása óta folyamatosan megy tönkre a szőlőjük. Pert is indítottak, meg is nyerték másodfokon is, és kiderült, hogy összefüggés van az üzemben való termelés és az elhalt szőlőtőkék között. A helyzet főleg nyáron rossz, amikor a nagy melegben, a szélcsendben megáll a por a levegőben. A zeolitbánya vezetõi úgy vélik, mióta betartják a szabályokat, kevesebb a konfliktus is a helyiekkel.

Markotabögöde, az egykori uborkázó falu

Markotabödöge úgy ismert, mint az uburkázó falu. Sokáig az uborkafesztivál helyszíne volt a Csorna melletti település, mára azonban alig maradt néhány termelő, aki uborka termesztésével foglalkozik. Már eleve megközelíteni sem egyszerű a helységet. Kátyú, kátyú hátán, alig lehet eljutni a faluba, van amikor busszal is csak egy óra alatt, átszállással lehet elérni. Az emberek nyitottak, szívesen mesélnek, de nem rejtik véka alá a nehézségeket sem. Azt mondják, elöregedett a hely, ma ötszázan laknak ott, munka nincs, jórészt Győrbe járnak dolgozni az emberek. A Rábaköz aranyával, az uborkával azonban ma már nem éri meg foglalkozni, mára már csak két, három termelő maradt az egykori uborkázó faluban.
 

Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu