Kömlőd, református templom

Kömlőd Komárom-Esztergom megyei község a Vértes-hegység lábánál, Tatabányától tizenöt kilométerre nyugatra. Neve egyes vélemények szerint a komló növény -d képzőjével ellátott főnévi alakja, mások szerint a megfigyelő pontot, a kémlelő helyet jelenti.

Az Árpád-kor végén a gesztesi várhoz tartozott, majd Luxemburgi Zsigmond király idejében Csór Tamás tulajdona volt. Albert király 1435-ben az egész várbirtokot zálogba adta Rozgonyi Istvánnak. A település neve Mátyás király 1439-es oklevelében már a mai nevén szerepel.

A mohácsi vész után, a török hódoltság idején a falu elnéptelenedett. A 17. század második felében mint puszta települést birtokolta a Farkas és a Tathay család. A Szatmári-béke után a Bársonyos-dombi településnek földesurai voltak a Pázmándy, a Sárközy, a Saffaliczky, a Badics, a Pálffy, a Szemerey, a Jókuty, a Szabó családok.

Kömlőd újratelepítéséhez református hitű embereket toboroztak a Pázmándy család birtokára. Ők voltak az első gyülekezet alapítói. Az 1700-as évek elején még nádfedeles a templomuk, és egyetlen harangjuk egy kis haranglábon állt a kertben. 1784-ben II. József rendelete szerint fölépült a ma is látható barokk templom, tornyában három haranggal.

Itt született Pálóczi Horváth Ádám költő és polihisztor, Kazinczy Ferenc kortársa és barátja. Itt végezte tudományos kísérleteit Konkoly-Thege Miklós, a világhírű csillagász.

Az elmúlt évszázadok viharai a kömlődi református templomot sem kímélték. A második világháborúban a szovjet csapatok lóistállónak és mozinak használták.

A kömlődi református templom huszonkilenc méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló nagyharangot Szlezák László mester öntötte 1922-ben Budapesten.