Fotó: Wikimedia/KasugaHuang
Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!
Zoletnik Sándor fizikus, a Magyar Euratom Fúziós Szövetség vezetÅ‘je elmondta, hogy az ötlet, hogy fúziós energiatermelésbÅ‘l, tehát könnyű atomok egyesítésébÅ‘l lehetne energiát létrehozni, a harmincas években született, és egy magyar tudós, Teller Ede is részt vett a kísérletekben. A legígéretesebb termonukleáris fúziós reaktor, az ITER terve1985-ben merült fel, s 2006-ban írták alá a megépítésérÅ‘l szóló szerzÅ‘dést. Jelenleg hét partner vesz részt a programban, az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország, Japán, Kína, India és Dél-Korea, s a létesítmény Dél-Franciaországban fog megépülni. Az ITER a Napban lejátszódó folyamatok utánzásával termelne korlátlan mennyiségű és tiszta energiát az emberiség számára. Ehhez a hidrogén atommagokat héliummá kell összeolvasztani, és a felszabaduló óriási energiát el kell vezetni. A folyamathoz százmillió fokos hidrogénplazmát kell létrehozni és valahogy egyben tartani. Ez tízszerese a Nap központi hÅ‘mérsékletének.
Hallgassa meg a sorozat második részét!
A nehézségi erÅ‘rÅ‘l mindenkinek van közvetlen tapasztalata, ugyanez a nehézségi erÅ‘ azonban képes hullámokat kelteni a téridÅ‘ szövetében is, s ha ezeket a hullámokat fogni tudnánk, közelebb kerülhetnénk az univerzum keletkezésének megértéséhez, s eszközt jelenthetne a világ megismeréséhez is. A gravitációs hullámok felfedezésének és mérésének közvetlen haszna lenne a csillagászati, asztrofizikai kutatásokban.
Fizikusok, technikusok, mérnökök dolgoznak azon, hogy a gravitációs hullámhatást földi körülmények között egy érzékeny detektorral ki tudják mutatni. Ennek mérésére több óriási berendezést hoztak létre, melyek közül a legnagyobb az USA-ban található LIGO (Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory), mely két, egyenként négy kilométeres karral rendelkezÅ‘ interferométer. A tudósok az egymástól háromezer kilométerre megépített obszervatóriumban szeretnék megfigyelni a kozmikus eredetű gravitációs hullámokat, melyek létezését azzal próbálják bizonyítani, hogy a tér összegyűrÅ‘désének hatására a két óriási kar egymáshoz képest rövidül vagy hosszabbodik. A kutatásokban egy magyar csoport is részt vesz, többek között adatfeldolgozással, mérések végzésével, s egy kisebb mérÅ‘eszköz gyártásával járulnak hozzá a berendezés működéséhez. Frei Zsolt asztrofizikus azt magyarázta el, hogyan lesznek a gravitációs erÅ‘bÅ‘l hullámok.
Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!
A 2008-as év tudományos csúcseseménye a CERN nagy hadronütköztetÅ‘jének, az LHC-nek az elindulása volt. A berendezés eurómilliárdokból épült, s ez ma a világon a legnagyobb részecskegyorsító, mely megmutathatja az anyag végsÅ‘ szerkezetét, s azt, hogy milyen volt a világ az Å‘srobbanás utáni pillanatban.
Horváth DezsÅ‘ fizikus történeti áttekintést adott arról, hogy mióta léteznek részecskegyorsítók, és milyen folyamatok zajlanak bennük. A gyorsító-technikát sokáig az Egyesült Államok uralta, késÅ‘bb a Szovjetunió is belépett a versenybe, majd Nyugat-Európa hozott létre saját gyorsító-laboratóriumot. Ez volt a CERN, melyben jelenleg többségében olasz, amerikai és orosz tudósok dolgoznak. Sükösd Csaba, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetÅ‘je maga is vitt tanárcsoportot a CERN-be. Az ott szerzett tapasztalatairól számolt be a műsorban.
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!
Miközben egyre hatalmasabb távcsövekkel figyeljük a világűr mind távolabbról érkezÅ‘ jeleit, egyre nagyobb részecskegyorsítókban, egyre nagyobb energiákkal behatolunk az anyag belsejébe, az elképzelhetetlenül kicsi méretek birodalmába. S a legizgalmasabb, amikor ez a két szélsÅ‘séges terep összeér, és a végtelenül nagy találkozik a végtelenül kicsivel.
A rejtélyes sötét anyag történetérÅ‘l Cynolter Gábor és Lévai Péter részecskefizikusok beszéltek a műsorban.
Szabados László csillagász azt magyarázta el, hogy mekkorák és mit tudnak a mai, s a közeljövÅ‘ben elkészülÅ‘ távcsövek. A jelenlegi legnagyobb optikai távcsÅ‘, amelynek tíz és fél méteres a tükörátmérÅ‘je, a Kanári-szigeteken található. Néhány éven belül azonban elkészül egy negyvenkét méter átmérÅ‘jű tükrös teleszkóp, melynek beruházás költsége mintegy egymilliárd euró lesz. A berendezést Chilében, az Andok egyik, háromezer méter feletti fennsíkján helyezik majd el. A hely kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy minél több derült éjszaka legyen az évben. A távcsÅ‘ teljesítÅ‘képessége tizenötször nagyobb lesz a jelenlegiekének, s a tervek szerint a legelsÅ‘ csillaggeneráció kialakulását is meg lehet majd figyelni vele.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
