Fotó: Kósa KláraKósa Klára keramikusművész az Arcvonásokban. A művész bárkivel is találkozik, második mondatában már a magyar reneszánszról beszél. Mesél a királyi ajándékokról, a szimbólumokról, a koszorúról, mely egész életünkön elkísér, a háromszögről, mely felemeli gondolatainkat.
Hallgassa meg a műsort!Aki kíváncsi a művész alkotásaira, annak megmutatja a bőség kosarát, mely kiapadhatatlanul ontja magából a Föld javait. Alkot és közben baráti kört, klubot is szervez, könyvekre, kiállításokra, műsorokra hívja fel mások figyelmét, valódi reneszánsz emberként élvezi az életet.
Ahogy belép az ember Kósa Klára műhelyébe, rögtön elfogja a reneszánsz életérzés, az életöröm. Ez látszik a tányérokon is, a gyönyörű színekből, folyondárokról. A művész szerint valóban vidámságot, örömöt lehet látni a falakon, ezeken az alkotásokon keresztül, ahogyan ő fogalmaz, mindez egy reneszánsz varázslat. Aztán helyesbít, azt mondja, magyar reneszánsz varázslatról van szó.
A képeken zenét, virágot lehet látni, úgy vélte, ez az, amitől az emberek megnyugszanak, ami gyönyörködteti őket. Szerinte vannak a népművészetben olyan dolgok, amiket a nők tudnak jobban és vannak, amiket pedig a férfiak, például korongozni a férfiaknak kell. A családokban ezt meg is osztották régebben, a férfiak a nehéz, fizikai munkát igénylő korongozást vállalták, a nők inkább festettek vagy hímeztek, kecses tárgyakat készítettek.
Kósa Klára arra is felhívta a figyelmet, hogy a XVII. században, amikor egy magyar paraszt fazekas díszítést készített, az ujja jóval vastagabb volt, mint azoké, akik most készítenek ilyeneket. Nyáron aratott, nehéz, testi, fizikai munkát végzett, vagyis ez meglátszott a korabeli festményeken is.
Télen, kis gyertya mellett, amikor kevesebb munka volt a gazdaságban, akkor születtek ezek a gyönyörű kis tárgyak. Jellemző volt például a madár motívuma – magyarázza a művész. A reneszánsz világban egyébként a madár, külön szimbólum volt, hiszen olyan magasságba szállhat fel, ahová csak akar, az ember pedig a tanulás által emelkedik föl. Ezért hagyomány volt, hogy madarat, csak tanult ember adhatott tanult embernek. Amit Kósa Klára csinál, saját bevallása szerint úgynevezett királyi ajándék, hiszen örül az is, aki adja és örül az is, aki kapja. Másképp, gazdag, aki adja, és gazdag az is, aki kapja.
A művész előadásokat tart, főképp a kerámiaművészetről. De nemcsak erről a témáról, hanem többi között a kertről, mint motívumról, mint szimbólumról is. Úgy véli, mindenki vágyik egy kertre, benne vízre. Az édenkertben is folyt több folyó, egyik, tiszta forrásvizet adott, másik tejet, a harmadik soha meg nem részegítő bort, és olyan is, amelyik édes mézet adott. Ez mind-mind bennünk van, csak örülni kell neki - jelentette ki.
Könyvet is írt erről, ahogyan az egész reneszánsz világról is, az itt előforduló szimbólumokról, Szimbólumok és ajándékok címmel. A kertet egy kerítés veszi körül, kapu van rajta, és csak az megy be, akit beengedünk. Kósa Klára szerint a kert egy csodálatos hely, ott mi a világ közepe vagyunk, és erre vágyunk. Elszórhatunk egy-egy magot, és ameddig nekünk nő egy virág, ameddig mi locsoljuk, akkor nem jut eszünkbe semmi gond és baj – tette hozzá a művész az Arcvonásokban.
Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
Utolsó frissítés: 2010-07-02 11:51:03
