Nevét egy 1343-as Anjou-kori oklevél őrizte meg az utókornak. Akkor még Gergelyinek írták és mondták. A középkorban jobbágyok laktak itt, akik később a török veszedelem elől elmenekültek. A lakatlanná vált terület csak ötven év múlva népesedett be zsellérekkel. Ebben az időben vert gyökeret az evangélikus gyülekezet. Első templomuk fából épült. 1908-ban Marcalgergelyinek nevezték el a települést, hogy megkülönböztessék a beregi Tiszaháton található Gergelyiugornyától.
Ma látható evangélikus temploma 1910-ben épült, a gyülekezet adományaiból. A helyi legenda szerint azért lett ötvenkét méter magas a tornya, hogy egy a közeli majorságban élő gazda tornácáról láthassa a csúcsán lévő keresztet. A marcalgergelyi evangélikus templom tornyában három harang lakik. Sajnos az egyháztörténet nem jegyezte föl, hogy az ezerötszáz kilós, délidőben megszólaló harang hol készült és ki öntötte. Azt viszont tudják, hogy az egyiket Vilmos császár ajándékozta a gyülekezetnek, a másikat a templomszentelés évében vették, míg az ötszáz kilogrammos harang eredetéről feljegyzés sem maradt.
