A Balaton természetes alapállapotáról az 1800-as évek végérÅ‘l vannak adatok, amikor még nem történtek meg azok a lecsapolások, elterelések, amelyek a tó arculatát megszabták. Az akkor dokumentált és azóta is fellelhetÅ‘ fajokat lehet Å‘shonosnak tekinteni – mondta G. Tóth Gábor, a limnológiai kutatóintézet osztályvezetÅ‘je.
Az 1920-as évek végén, harmincas évek elején jelezték elÅ‘ször egy-egy idegen állatfaj tömeges megjelenését a tihanyi kutatók. 1928-ban a Dunáról a Sió csatornán át vittek egy uszályt a Balatonra. Használatba vétel elÅ‘tt ugyan szárazra rakták télre, lekaparták, lekátrányozták, ennek ellenére a résekben, a szegecsek mentén ott maradtak a vándorkagyló és a tegzes bolharák túlélÅ‘ formái, amelyek azután elszaporodtak. 1934-ben már az egész Balatonon ez volt a legfÅ‘bb gerinctelen, kagylófaj. Megjelenése olyan szempontból jót is tett a tónak, hogy a vándorkagyló nagy szűrési kapacitású, tisztítja a vizet. Ugyanakkor kiszorít más, Å‘shonos fajokat.
Vannak tudatos telepítések is. Például a napokban elhunyt Vojnarovics Elek professzor az ötvenes évek végén, a soroksári Dunából betelepített egy kis, garnélaszerű rákocskát, abból a jó szándékú meggondolásból, hogy a fiatal süllÅ‘k táplálékbázisát bÅ‘vítse. Csakhogy ezt úgy csinálta, hogy vödörrel, Duna-vízzel hozta a rákot és vele együtt két más fajtát is. Ezek azóta is élnek a tóban.
Az új fajok folyamatosan érkeznek, az elmúlt három évben is kimutattak három új fajt. Az egyik egy kagylóféle, az amuri kagyló, amely például egy tógazdaságból telepített halakkal együtt juthatott a Balatonba. A tenyérnagyságúvá fejlÅ‘dÅ‘ kagyló lárvái ugyanis egy darabig úgy fejlÅ‘dnek, hogy befúrják magukat a halak bÅ‘re alá. Tihanynál pedig két éve fedeztek föl egy ehetÅ‘ ázsiai kagylót. A harmadik fajta pedig a vándorkagyló egy rokona, amely valószínűleg egy vitorlás feneként érkezhetett a Balatonba.
Az idegen fajok ellen, ha már elszaporodtak, nem nagyon lehet tenni – mondta G. Tóth Gábor, a limnológiai kutatóintézet osztályvezetÅ‘je.

Hallgassa meg!


