Fotó: MR/Felszeghy CsabaMindenhol egy külön jármű várt ránk, amellyel beutaztunk az alvóhelyre. Állandó szakértőnk Merczi Miklós, a Közlekedési Múzeum munkatársa, közlekedéstörténész. A sorozat első részében a Fogaskerekűhöz, a másodikban a metró Fehér úti telephelyére, a harmadikban a Kelenföldi Autóbusz Telephelyre látogattunk.
Hallgassa meg a sorozat első részét!
A Fogaskerekűnél mindannyian meggyőződhettünk arról, hogy a huszonöt embert foglalkoztató cég olyan, mint egy igazi nagycsalád. Az egyik kollégának a szülei egyébként itt ismerkedtek meg, vagyis kis túlzással mondhatjuk, hogy egy igazi Fogaskerekű-szerelem gyümölcse. Így ki más is zenélhetett, mint Kati és a Kerek Perec, a Villamos szerelem című dallal?
Az emberek valamiért különösen szeretik ezt a járművet, főleg a sárga Rowant, és a ma már nosztalgiavonatként üzemelő, 1874-ből való 2-es számú, zöld nosztalgiavonatot, tetején Gézával, az irányítóval.
Hallgassa meg a sorozat második részét
A második részben a metró Fehér úti telephelyére látogattunk el. Itt is egy külön szerelvény vitt be minket az Örs vezér téri peronról a Fehér úti telephelyre, a kocsiszínbe. A műsorban megszólalt Szalóczy Pál, a vasút és a metró magyar hangja is. Ő egyébként éppen negyven éve dolgozik a rádióban.
A kocsiszín után megnéztük a járműjavítót, majd bementünk a menetirányító központba. Végül felmentünk a csúcsra, az úgynevezett Block Post helyiségbe, ahol a vágányokat irányítják, és belátható innen az egész telephely.
Hallgassa meg a sorozat harmadik részét
A harmadik részben a Kelenföldi Autóbuszgarázsba látogattunk el. A külön busz a Móricz Zsigmond körtéren várt ránk, itt kezdődött el a felvétel. Majd megérkezett a jármű, felszálltunk rá és irány a Hamzsabégi út, a régi buszgarázs telephelye. Itt is azt tapasztaltuk, hogy egy hatalmas család mindennapi életébe csöppentünk. Ahogyan vannak „fogaskerekűsök”, vannak „metrósok”, és természetesen vannak „buszosok” is. Megnéztük a hatalmas csarnokot, amely hiába olyan nagy, már nem bírja el a sok buszt, így azok nem itt, hanem az udvaron alszanak. Az épület egyébként sokáig a legnagyobb feszített tetejű építmény volt Európában, ma is talán csak egy van hasonló. Besétáltunk a buszmosóba, majd megnéztük az udvaron alvó buszokat. Vezetőink megmutatták a hatalmas csavarokat, amelyek tartják a kifeszített épület tetejét. Végül a diszpécserterembe látogattunk, ahol a buszsofőrök felveszik és leadják a munkát. Műsorvezetőnk, Farkas Erika, természetesen belefújt abba a szondába, amelybe minden munkakezdés előtt bele kell fújniuk a sofőröknek. Erika nem bukott le, a szonda nem színeződött el.
