A település az Árpád-korban királyi birtok volt. Első írásos emléke 1333-ból való, amiben Pókus Lőrinc nevét jegyzi a pápai adóösszeírás, egy évvel később Pakas Andrást említi, akik egyházi tizedet fizettek. A Paksy-család és a Zrínyiek is birtokosai voltak a középkor végéig a vidéknek.
A 15-16. század török uralmát megsínyli Paks, bár jelentős településsé nő. A törökök várat emeltek és nagyszámú katonaságot állomásoztattak falai között. A hódoltság után a Duna-menti település elnéptelenedik. Csak a szatmári béke után a 18. század első harmadában érkeznek német telepesek a helységbe. Rajna-Pfalzból katolikusok, a hesszeni és a württembergi tartományokból evangélikusok.
Első imaházukat 1795-ben szentelték föl, míg a ma látható klasszicista stílusban készült templom már a harmadik a felekezet történetében. 1884-ben épült fel Horvát Sándor lelkészsége idején. Negyvenkét méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 1125 kilós harang Sopronban, Seltenhofer Frigyes mester öntödéjében készült 1929-ben.
