Neve magas fennsíkot, erdőbeli tisztást jelent. Egy 1236-ban keltezett Árpád-kori oklevél a zalai királyi várhoz tartozó helységként említi. A község fölött emelkedő Meleghegyen lévő várról 1333 óta tud a történelem. Először a Lackfi-családé volt, majd a Gersei-Pethő família birtokolta, mígnem 1586-ban a várőrség túlkapásai miatt lerombolták. A 18. század derekától gróf Festetics Kristóf vásárolta meg a települést, határát keszthelyi uradalmához csatolta, amely 1945-ig a család tulajdona volt.
Első, 14. században épült gótikus templomát a törökök rombolták le, ezt 1723-ban újjáépítették, majd egy tűzvész után 1748-ban barokk stílusban ismét felépítették. A 20. század első évtizedében kibővítették. A Szent Lukács tiszteletére felszentelt templom huszonkét méter magas tornyában négy harang lakik. A délidőben megszólaló 410 kilós harangot Gombos Lajos mester öntötte őrbottyáni műhelyében, 1965-ben.
