A Halljad Izrael május 18-i adásában dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbival beszélgetett Breuer Péter.
Hallgassa meg a teljes műsort
Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit a zsinagóga és a rabbi szerepéről kérdezte Breuer Péter.
Dr. Schweitzer József:
– A zsinagógának a szerepe az, hogy a zsidó vallás tényének külső megjelenítője, képviselője legyen. Szerepe a zsidó közösség imádságos alkalmakra történő egybegyűjtése, ezek az imádságos alkalmak kifejezik a zsidó nép istenhitét, a zsidó nép tagjainak egymáshoz fűződő összetartozását, ébren tartja a zsidó történelmet, minthogy ünnepeink egy része történelmi aktualitású, például a pászka ünnep, általános nevén a húsvét nem zsidó néven. Így ismerik az egyiptomi kiszabadulás, tehát a rabság és a szabadság filozófiai problematikáját. A Tóra kinyilatkoztatásának ünnepe a törvény jelentősége az egyén és a közösség életében, a pusztai vándorlás, a történelmi változások között a történelmi folyamatosság felismerése és így folytathatnám tovább. Tehát hitbéli, történelmi, közösség összetartó szerepe ugyanúgy megvan a zsinagógának, mint ahogy megvolt a történelme folyamán mindvégig. Aktualitása ma épp úgy időszerű, mint volt a múltban és reméljük, hogy lesz a jövendőben is.
Breuer Péter:
– Most, hogy már tudjuk, mi a szerepe a zsinagógának a mindennapi zsidó életben, mi a szerepe a mai korban egy rabbinak. Napjainkban sokat vitatkozunk arról, hogy vajon a különböző egyházak képviselői vagy jelen esetben a zsidóságnál a rabbik politizálhatnak-e, vagy van-e valami különleges szerepük, ami korábban nem volt.
– Itt most két kérdés merült fel, hogy van e valami különleges szerepük, vagy hogy politizálhatnak-e. A rabbiknak minden időben való szerepük, a zsidóság eszményeinek fenntartása, szolgálata, hirdetése, a zsidó közösség tagjai között való elmélyítése a közösségi tudat és a történelmi tudat ápolása. És mindenek felett az Istenhit megvallása, ami egy nagyon súlyos kérdés már a bibliai korban is az volt, hiszen gondoljunk a héber Szentírás két nagy filozofikus jellegű művére, a Kohelet és a Jób könyvére, amely mind a kettő szkepszis kérdését veti fel és a szkepszisből visszajutva, előre jut a hitbe. Auschwitz után ez a kérdés még súlyosabb, még problematikusabb, de még inkább meg kell találnunk a vissza, vagy az oda vezető utakat, amelyet egészen röviden és teljességgel ki nem aknázva úgy lehet felvetni, hogy Auschwitz elsőrendű kérdése nem az, hogy hol volt az Isten, hanem hogy hol volt az ember.
– És akkor hol tartunk a politizálással?
– A politizálással ott tartunk, hogy mint minden ország minden állampolgárának, jogában áll, hogy legyen politikai nézete, jogában áll, hogy legyen politikai hitvallása, azonban arra mindig ügyelnie és gondolnia kell, ezeket most nem kizárólag egy rabbira mondom, hanem a papra, hogy a legkülönbözőbb politikai pártállású emberek ülnek előtte, akiket a templom hihetőleg és remélhetőleg éppen az élet számukra döntő kérdésében, a hit kérdésében egyesít. Tehát olyan politikát, amely a vallása hitében és a vallása eszményeivel ellentétes, nem vallhat és nem hirdethet, mert akkor saját magával kerül ellentétbe.
