Fotó: Flick/a4gpa
Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!
Az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban már biztosan fogyasztottak sört, de a régészek és a történészek véleménye megoszlik arról, hogy melyik civilizáció készíthette elÅ‘ször az italt. Márfi Attila fÅ‘levéltáros elmondta, hogy Szudán területén olyan hétezer éves agyagedényt találtak, amelyben cirokból készült sörszerű italt tárolhattak, Észak-Kínában pedig még ennél is régebbi lelet került elÅ‘, egy kilencezer éves edény, amelyben rizsbÅ‘l készült sör maradványait mutatták ki. A Földön mindenhol termett olyan gabonaféle, amelybÅ‘l erjesztett, enyhén alkoholos ital készíthetÅ‘, bár ezek többnyire egyáltalán nem hasonlítanak arra, amit mi sörnek nevezünk. Borsányi László kulturális antropológus a különbözÅ‘ növényekbÅ‘l – a kölestÅ‘l a rizsen át a kukoricáig – készített italairól mesélt. Az antik görögök lenézték a sörfogyasztást, a szegények és a barbárok italának tartották. A középkorban a sörfÅ‘zés az egyház kiváltsága lett, a kolostorok mentették át e tudományt, s a sör a jó táplálkozás részének számított. Az újkorra a sörcéhek már bénították az ipart, a tömegigény tömegtermelést kívánt, s megalakultak a sörgyárak.
Hallgassa meg a sorozat második részét!
A mezopotámiai népek életében a sör annyira fontos volt, hogy több törvény is foglalkozott készítésének és fogyasztásának szabályozásával. Ezek közül a legismertebb Hammurapié, mely többek között a minÅ‘séget, az alkoholfokot, a kereskedelmet és a fejadagot is elÅ‘írta, s a törvényszegÅ‘k súlyos büntetésre számíthattak.
Ma már a sörkészítés globalizált iparág lett, a világ sörtermelésének több mint ötven százaléka négy cég nevéhez fűzÅ‘dik. A neves sörmárkákat bármely országban állítják is elÅ‘, ugyanazokkal a minÅ‘ségi paraméterekkel készülnek. Hegyesné Vecseri Beáta, a Corvinus Egyetem Sör- és Szeszipari Tanszékének vezetÅ‘je a sörkészítés alapanyagairól, a sörben található vitaminokról és ásványi anyagokról beszélt, amelyek egészséges itallá teszik a sört. Kovács Gábor sörszakíró a középkori és a mai sörfajtákról és azok jellemzÅ‘irÅ‘l, készítési módjáról mesélt.
Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!
A sörözés nem magányos tevékenység, fogyasztása a társasági élet része, a közösségi lét egyik összetartó szála. Nagy Balázs történész elmondta, hogy Európa déli részén a sörfogyasztás és a sör megítélése messze a boré alatt marad, az Alpoktól északra azonban a sör a jellemzÅ‘bb ital. A magas kalóriatartalmú italból a középkorban évente három-négyszáz litert is megivott egy ember, ez a napi kalóriaszükséglet jó részét fedezte, az akkori ital alkoholtartalma azonban alacsonyabb volt, mint a mai söröké. Az ókorban a fejadagok a társadalmi pozícióktól függtek. Hogy ki mennyi sört fogyaszthatott, arról Márfi Attila fÅ‘levéltáros mesélt. Kovács András, a Magyarországi SörcikkgyűjtÅ‘ Klub elnöke a söröskorsó, a címke és az alátét megjelenésének és elterjedésének történetét mesélte el.
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!
Vajon földrajzi vagy lelki adottság, hogy számon tartunk sörivó és borivó népeket? Vannak nemzetek és városok, melyekrÅ‘l mindenkinek a habos nedű jut eszébe – gondoljunk csak a Müncheni Sörfesztiválra vagy Csehországra. A cseh sör az egész nemzet kultúráját meghatározza, azonos a cseh életérzéssel, a hétköznapok fontos része, s az ünnepek elmaradhatatlan kísérÅ‘je.
Nagy Balázs történész a késÅ‘ középkorban elindult sörkereskedelemrÅ‘l beszélt a műsorban. Akkorra alakultak ki ugyanis azok a sörkészítési eljárások, amelyek lehetÅ‘vé tették, hogy az ital hosszabb ideig friss maradjon, s így távolabbra is szállíthassák. A fellendülÅ‘, elsÅ‘sorban vízi úton történÅ‘ sörkereskedelemnek olyan városok köszönhették meggazdagodásukat, mint Hamburg és Gdansk.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
