Fotó: MTI/Schmidt JánosVégre valódi nyári napok köszöntöttek ránk, amikor sokan nyaralásra csomagolnak, tópartokhoz indulnak pihenni. De sajnos az árvízzel és jégviharral sújtott területeken élők a tűző napon is azt lesik, hogyan szárad a fal, reped-e a vályog, megmenthető-e valami az állatok takarmányából, vagy mit érdemes újra ültetni, hogy valami mégis teremjen. A „Magyarországról jövök…” műsorában az újrakezdés gondjairól hallhattak.
Hallgassa meg a műsort!Katasztrófafilmekben látni olyan felhőket és rombolást, mint ami elérte a közelmúltban Mezőhegyest és környékét. A derékmagasságban letarolt erdők és földdel egyenlővé vált kukorica földek láttán mindenkinek elakad a lélegzete, de akiknek az egész éves munkája vált semmivé még inkább érzékenyek.
Azt hinnénk, hogy a bajban mindenki összefog és segít, de sajnos úgy tűnik nincs így, legalábbis ezt mondják a mezőhegyesiek és a pitvarosiak. Hirtelen drágább lett minden ami a helyreállításhoz kell, üveg, cserép, fa anyag és még a munkahelyüket is elveszthetik az emberek.
Felsőzsolcán sincs béke
A Miskolc melletti hétezer fős települést egy éjszaka alatt lepte el a víz megállíthatatlanul. Százhetvennégy ház összedőlt, vagy megrongálódott. Azóta politikai vihart is kavart, hogy vajon ki és miért nem gondolt arra, hogy ha árterületre építenek új áruházakat és átalakulnak a talajviszonyok az következményekkel járhat. Fejek hullottak demonstrálandó, hogy a felelősök nem ússzák meg. Az Igazi, gyors segítség még nem érkezett meg.
Pontosabban ami jött azon is vita dúl. Valóban azonnal le kellett tarolni a sérült házakat, nem volt arra idő, hogy legalább amit lehet kimenekítsék. Egy ablakot, csempét, vagy cserepet. Aki nem bont az bírságot kap, miközben egy szál ruhában ideiglenes szállásokon húzzák meg magukat az emberek? Megannyi kérdés és kevés jó válasz. Felsőzsolcán két asszony a maga módján igyekszik segíteni. Semmi hivatalos nincs bennük, csak egyszerűen, háziasszonyi logikával keresik a megoldást, pedig nekik is van elég bajuk.
Minden elkél, de főleg az önkéntesek munkájára lenne szükség
Érkeztek már takarók, hűtőszekrények és ágyneműk, jól jöhet lábos, tányér és bármilyen bútor is, csak legyen hova tenni. Ugyanis a házak helyreállítása, újra építése nem megy egyik napról a másikra. Ilyenkor kellene a sok önkéntes kéz, de azt szervezni kellene valakinek és persze pénz sem ártana. Közhely, de igaz, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad.
Azt nem tudni, hogy Felsőzsolcán hány ácsra, asztalosra, vagy kőművesre lenne szükség, de a régi házakhoz régi technológiák is tartoznak. Egy győri építőipari szakiskola műemlékvédelmi osztályának diákjai Szentendrén, a skanzenben kóstolhatnak bele a régi és manapság újjá éledő mesterségek fogásaiba.
Tíz éve temették a kovácsmesterséget, ma trendi a míves kovácsoltvas korlát és ablakdísz, a zsindelyt is használják a zöldenergia hasznosítására épülő házaknál. Így mindaz amivel a „Magyarországról jövök…” riportere találkozott, egyáltalán nem múlt idézés, sokkal inkább a jövő lehetősége.
Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
