A település egy ótörök nép, a berendiek nevét is őrzi, míg az előtagja az évszázadok alatt boros volt és a 17. századtól lett borsos. Első írásos említésével az Árpád-kor végén találkozunk, amikor a diósjenőiek bérelték a szántóikat. A Zsigmond-korban a Lossonczy família volt Borsosberény földesura, míg Mátyás király idejében Madách László és Jánossy Gáspár a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeikért kapták meg a község földjeit. Később az esztergomi érsekség és a váci püspökség osztozott a birtokon.
A török hódoltság után, csak a 18. században népesült be újra a nógrádi falu. A helység Szent Márton tiszteletére szentelt temploma a 15. században már bizonyosan a mai helyén állt. Ezt a déli falon látható gótikus kapuív bizonyítja. A borsosberényi római katolikus templom 27 méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 310 kilós harangot Szlezák László aranykoszorús mester készítette rákospalotai műhelyében 1923-ban.
Utolsó frissítés: 2010-01-14 13:30:39
