A Tarna patak két partján épült településen a 19. és a 20. században gazdag bronzkori leletanyag került elő. A falu nevét 1433-ban Zsigmond király oklevelében jegyezték le először. A török hódoltság idején Jászdózsa mindvégig lakott hely maradt.
Az első római katolikus templomot 1600 körül építették, amelyet 150 év múlva megnagyobbítottak. A község a saját erejéből építette föl 1782-re a ma is látható késő barokk templomot, amely a II. világháború alatt erősen megrongálódott. Csak a 70-es évek végére sikerült belül is és kívül is rendbe hozni. A jászdózsai római katolikus templom negyvenhét méter magas tornyában négy harang lakik. A délidőben megszólaló 420 kilós harang Seltenhofer Frigyes mester soproni öntödéjében készült 1926-ban.
