Fotó: MR/Neubauer Rudolf
Hallgassa meg mindkét beszélgetést
Az év első két hónapjában máris negyven százalékos hiánycélt teljesített az ország és még hátravan tíz hónap. Ennek ellenére ön úgy látja, hogy tartható ez a bizonyos 3,8 százalékos hiánycél?
Oszkó Péter:
- Azt gondolom, hogy azzal a típusú gazdálkodással, amit tavaly is folytattunk, ahol minden egyes kifizetést, minden egyes kötelezettségvállalást előre ellenőriztünk és pontosan számba vettük, hogy szükséges-e az állam gazdálkodásához vagy nem, úgy tartható. Ez egy nagyon szigorú, nagyon fegyelmezett gazdálkodást jelent. Azt is el kell mondani, hogy tavaly az első három hónap után hatvan százalékon volt az éves hiány, a harmadik negyedév végére már száztíz százalékon volt szinte, és így ment vissza az év végére a cél száz százalékára. Tehát ilyen természetű a magyar költségvetés bevételi és kiadási oldala úgy, hogy ráadásul idén év elején sok olyan kiadás jelentkezett, ami tavaly nem volt, időben, ütemesen fizettük a MÁV támogatását, amit tavaly csak nyáron kezdtünk el, a kórházaknak adtunk egyszeri év eleji negyvenmilliárdos támogatást, a kamatkiadásból volt egy 55 milliárdos többlet. Tehát részletesen megmagyarázható, hogy miért alakul úgy a hiány ahogy, és ha ezt összevetjük a tavalyi pályával, akkor azt mutatja, hogy tartható lehet az idei hiány, de csak azzal a fegyelmezett gazdálkodással, amit tavaly folytattunk.
- A Magyar Nemzeti Bank egy kicsit másképp számol: 4-4,2 százalékos hiányt jövendöl úgy, hogy több mint két százalékos tisztázatlan tételt is megemlít. Ön vitában áll-e a jegybankelnökkel e tekintetben?
- A tisztázatlan tétel az nem tisztázatlan, az tisztázott, az az állami vállalatoknál felhalmozott adósság. Az nem idei veszteség, nem idei hiány, az a korábbi években felhalmozott adósság, amit tavaly sem tudtunk konszolidálni, idén is úgy gondoljuk, hogy nem olyan állapotban van a költségvetés, hogy idén kéne konszolidálni, tehát ez nem szükségszerűen növel hiányt. A későbbiek során az állami vállalatokat rá kell szorítani ennek az adósságállománynak a leépítésére, de ez csak akkor kerül be az idei hiányba, hogyha egy kormány kifejezetten erről dönt, tehát hogyha szándékosan el akarja számolni hiányként. Ami a néhány tized százalékos különbséget jelenti, ilyen tavaly is volt a nemzeti bankkal. Tavaly a nemzeti bank azt prognosztizálta, hogy egy tized százalékkal elcsúszik a hiány és magasabb lesz, mert nem tudjuk tartani a kiadásokat. Mi úgy látjuk, hogy tudtuk. Idén is ez a véleménykülönbség lényege. De egy dolgot azért fontosnak tartok megemlíteni. Ma a világban nem nagyon van olyan ország, amely tized százalék pontosságra tudja tartani az év elején meghatározott hiánycélt év végére. Magyarország ezt megcsinálta az elmúlt időszakban, a tavalyi évben pont azért, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy precízen, fegyelmezetten tud gazdálkodni, de sehol máshol nincs óriási politikai vita abból, hogy néhány tized százalék különbség mutatkozik-e a hiányban vagy nem. Ez szinte a statisztikai hiba egy ország gazdálkodásában. Én ennek ellenére fontosnak tartom, hogy idén minden erőnkkel próbáljuk tartani a hiánycélt, hogy mutassuk meg még egyszer a világnak, hogy Magyarország mennyire fegyelmezett gazdálkodást folytat a korábbi évekhez képest, de nyilván mi ezt már csak fél évig tudjuk befolyásolni, és a következő félév már a következő kormány időszaka lesz.
- Már ebben a félévben eladnák önök a széndioxid kvótát 125 milliárd forintért. De ha összehasonlítjuk azt a 350 milliárd forintot ezzel az adattal, amely 350 milliárd két hónap alatt keletkezett, mint hiány, akkor itt az arányok elgondolkodtatóak-e?
- Nem tudom, hogy hallott-e olyan hivatalos kormánybejelentést, miszerint a kormány szándékozik eladni a kvótát 120 milliárd forint értékben. Egy kisebb kvótaeladás valóban történt a közelmúltban, de ilyesfajta hivatalos bejelentést ekkora összegről nem hallhatott. Ezek szórványos sajtóértesülések voltak, ami alapján egyébként valóban hallhattuk az ellenzéki kijelentést, hogy szerintük nem szabadna ezt a kvótaeladást megtenni. Ezzel együtt a kvótaeladásnak azt kell, hogy mondjam, nem sok köze van a költségvetési hiányhoz. Az egy bevételi tétel, amit viszont el kell költeni, a szerződés szerint általában zöldberuházásokra. Tehát ennek a költségvetési egyenlege - mikor a kvótaeladásból befolyó bevétel elköltése lezárul - gyakorlatilag nulla.
- Ha ezt a 120-125 milliárd forintos bevételi tételt nézzük, amely a széndioxid kvóta eladásából származhatna, és ha ezt összehasonlítjuk azzal a 178 milliárd forinttal, amelyet tavaly nyereségként az OTP adózás után elszámolt, akkor itt a magyar gazdaság szerkezetére vonatkozólag tanulságok kikristályosíthatók-e?
- A kettőnek szinte semmi köze egymáshoz. Egy nagy magántulajdonban lévő bank éves nyeresége és a kvótaeladásból származó bevételnek az összege szerintem semmilyen módon nem hasonlítható össze két adatból. Egymáshoz hasonlítva nem nagyon tudok következtetést levonni. De ha segít pontosabban megérteni e kérdést, hogy mire akart ezzel utalni, akkor lehet, hogy előrébb tudunk lépni.
- Arra próbáltam utalni, hogy tavaly válságév volt, ennek ellenére ebben a válságévben az OTP itthon harmincöt százalékkal tudta emelni a profitját. Tehát valóban válság volt-e akkor?
- Biztos, hogy válság volt, hiszen több mint hat százalékkal esett vissza a gazdaság. Az, hogy az OTP ilyen nyereséget tudott elérni, az nyilván piacszerkezeti kérdéseket tesz fel meg piaci pozícióbeli erőt mutat a bank részéről.
- Hogyha ilyen banki nyereségek és energiavállalati nyereségek mellett Magyarországon állítólag több százezres a gyermekéhezés, akkor ez az összehasonlítás netán demagóg-e vagy populista-e, vagy pedig kormányzati magasságból erre azért érdemes odafigyelni?
- A kettőnek - bár az utóbbi nem hivatalos statisztikai adat, ezt én inkább valóban politikai megnyilatkozásokból hallottam leginkább, tehát ez erősebben hangulatkeltő azért - nincs köze egymáshoz. Ha van gyermekellátási probléma Magyarországon, arra költségvetési forrásokat kell tudni találni függetlenül attól, hogy egyes vállalatok éppen milyen nyereséggel működnek vagy sem. A kettő között nincs összefüggés. Tehát nem azért kell a kormánynak gyermekellátási kérdésekkel foglalkozni, mert egy vállalat nyereséges-e vagy sem, hanem azért, mert ez egyébként kormányzati feladat.
Április végére az egész éves hiányt teljesítheti a büdzsé
- Varga Mihály, a parlament költségvetési bizottságának fideszes elnöke. A hazai össztermék arányában 3,8 százalékos költségvetési hiányt jövendöl a Pénzügyminisztérium. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank 4,2 százalékos hiányt jósol. Ön a kettő közül melyiknek ad igazat?
Varga Mihály:
- Egyiknek sem adok igazat, mert ennél magasabbra teszem a valós, tényleges hiány nagyságát. Tekintettel arra, hogy a jegybank is hozzáteszi azt, hogy a 4-4,2 százalékos tervezett hiány fölött még azért van egy 2,7 százalékos úgymond el nem számolt tétel - tudjuk, hogy főleg az állami cégek tartozásai vannak ebben - ezért a jegybank legalább annyiban korrekt, hogy közelebb áll ahhoz a becsléshez, ami a tényleges hiányt jelzi, de a Pénzügyminisztériumot még mindig egy olyan indokolatlan optimizmus jelzi, amit nem is egészen értem, hogy mire alapoznak.
- Hazánk két hónap alatt negyven százalékra teljesítette az egész évre kiszámított költségvetési hiánycélt. Miért ne lehetne mégis tartani az eredeti tervet, hiszen az év elején nagyon sok a ráadás kamatkifizetés, és ilyenkor jelentkezik a kórházak és a MÁV támogatása. Ez tehát egyszeri kiadás.
- Sajnos ez nem áll meg a negyven százaléknál. Április végére legalább hetvenöt százalék, tehát az egész évre tervezett hiányát már eléri a deficitnek a mértéke, sőt egyes becslések szerint április végére elképzelhető, hogy a teljes egész éves hiányt teljesíti a büdzsé. Meg kell nézni, mondjuk független, tőlünk távolabb lévő elemzőket, külföldieket, mindegyikőjük arról beszél már, hogy minimum 5-6 százalék lesz a hiány nagysága.
- Van egy 0,2 százalékos adat is, ennyivel zsugorodik az idén a magyar gazdaság, a tavalyi 7 százalékos visszaesés után. Ha arra gondolunk, hogy a cseh gazdaság tavaly a negyedik negyedévben már 0,7 százalékos növekedést produkált, akkor ebből levonhatunk-e valamilyen következtetést?
- Természetesen. Magyarország nemcsak a visszaesésben előzte meg a többi szomszéd országot, hanem a visszaesés mélységében is. Úgy tűnik, hogy nekünk több időre lesz szükség ahhoz, hogy talpra álljunk, pláne hogyha a gazdaságpolitika változatlan maradna.
- Ön vezet egy tényfeltáró bizottságot. De mind a Pénzügyminisztérium, mind a kancellária hivatal világosan jelzi, hogy nincsenek titkos adatok, mindenki beleláthat a könyvekbe.
- Ez nincs így. Konkrét példáink vannak arra, hogy váratlanul nyilvánosságra kerülő döntések is születtek. Ilyen például a széndioxid kvótának az értékesítése. Százhúsz milliárd forintot remélt ebből a kormányzat.
- Ami a kvótabevételt illeti, ez összehasonlítható egy százhetvennyolc milliárdos adattal, ennyi volt tavaly az OTP adózás utáni nyeresége. Ez a bank a tavalyi válságos évben is, egyetlen év alatt harmincöt százalékkal tudta növelni profitját.
- Szerintem furcsa módon ez az extra profit nyereség is azt mutatja, hogy a magyar gazdaság szerkezete egészségtelen. Megéri spekulálni, megéri a pénzt forgatni és kevésbé éri meg termelni. Ezen is változtatni kell. Az nehezen fogadható el egy átlagember számára is, hogy akkor, amikor a törlesztő részletei drágábbak lettek, többet kell fizetni, a költségei megnövekedtek a hitelfelvételnek, akkor a bankok extra profitot tesznek zsebre.
- Nemcsak a bankok tesznek zsebre extra profitot, hanem a külföldi tulajdonú energetikai vállalatok is.
- Az, hogy az energetikai cégek ekkora mértékű profitot tesznek zsebre, ez megint csak a szabályozásnak a fogyatékosságára utal. Elvileg a Magyar Energiahivatalnak lenne a dolga az, hogy a közösség érdekében megpróbálja korlátozni ezeket az árnövekedéseket. Sajnos az Energiahivatal úgy tűnik, hogy inkább az energetikai cégek oldalán áll és egy lobbi érdeket képvisel, sokkal kevésbé képviseli a közösség érdekeit.
- Ez azért érdekes, mert valóban a szakmát meglepte, hogy az Energiahivatal akkor jelentett be egy becsült áremelést, amikor a külföldi tulajdonú energetikai cégek még le sem adták az igényeiket. De az Energiahivatal az adófizetők pénzén működik.
- Neki nem az a dolga, hogy keringőre hívja fel ezeket a cégeket és arra bíztassa őket, hogy erősítsenek rá az áremelési törekvésekre. Nem ez a dolga. Neki az a dolga, hogy a közösséget képviselje, hiszen a közösségnek nincs olyan képviselete, amely partner tud lenni egy ártárgyalásban az energetikai cégekkel. Úgy tűnik, hogy itt valami szereptévesztés van. Mi abban vagyunk érdekeltek, az egész közösség, hogy lehetőség szerint elfogadható ár legyen az energiáknál is. Ma nem ez a helyzet, mintha indokolatlanul növekednének ezek az árak, és mintha itt is a profit nagysága növekedne és kevésbé törekedne arra a hivatal, hogy korlátozza ezeket a profit törekvéseket.
- Ellenzéki pozícióból hogyan látja, a Nemzetközi Valutaalap mennyire lesz rugalmas, ha a tényfeltáró bizottság egy másfajta adatsort tesz képviselői elé a mostani adatokhoz képest?
- A Valutaalap sajnos csak akkor módosít az álláspontján mindig, amikor már bekövetkezik a baj. Az elmúlt húsz évben nagyon sok példa volt arra, hogy nem vettek figyelembe olyan örökséget, amelyik a gazdaság állapotát befolyásolta.
- Nemcsak az elmúlt húsz évben, már a Grósz-kormány alatt, a 80-as évek végén másfél év alatt megduplázódott országunk adóssága a Valutaalap felügyelete mellett.
- Igen, a Valutaalap erre azt szokta mondani, hogy azért, mert nem tartották be az ő forgatókönyvét vagy az ő elvárásait. Én pedig azt látom, hogy ahol betartották az IMF elvárásait, ott sem sikerült mindenhol a konszolidáció. Magyarország esetében nagy kérdés, hogy az IMF-hitelek azok csak a pénzügyi stabilitást akarják megteremteni, vagy hajlandó az IMF annak érdekében is hitelezni, hogy Magyarország talpra tudjon állni. Nagyon bízom benne, hogy az IMF legalább olyan rugalmas lesz a következő kormánnyal, mint amilyen rugalmas, toleráns volt a mostanival.
Utolsó frissítés: 2010-03-16 12:30:41
