- Még ebben a szomorú idõben is megmosolyogtatóan olvasom azokat az elemzéseket, amelyekben felvetik, hogy bizonyára miniszterelnök-jelölt szeretnék lenni, pártelnök-jelölt, sõt, még hallottam olyat is, hogy a következõ köztársasági elnökjelölt, vagy Brüsszelben európai biztosi pozícióra török. Ha ezekbe az irányokba mentem volna, akkor nem köszönök le a házelnökségrõl. Úgyhogy minden ilyen találgatás alapvetõen sántít. Azt látom, hogy szükség van újjáépítésre, hiszen az elmúlt esztendõkben a baloldal feláldozta magát annak a neoliberális gazdaságpolitikának, amelyet végrehajtott. Ebben volt ugyan szükségszerûség, ha csak a legutóbbi idõk válságkezeléseire gondolok, de hosszú távon, úgy gondolom, még ezen belül is meg kell tudnunk teremteni azokat az értékeket, amit úgy hívunk, hogy szolidaritás, igazságosság, az emberek biztonsága. Én ezt a lépésemet azért tettem, hogy példát mutassak, másrészrõl azért, hogy egy közösséget szolgáljak anélkül, hogy nekem meg kellene bárkinek jelölnöm, hogy szeretnék valami lenni. Hiszek abban, hogy ennek az egészséges nemzetnek szüksége van egy erõs baloldalra, és ennek az újjáépítésében szeretnék munkálkodni.
- Ön volt az a vezetõ személyiség, aki pártjának, az MSZP-nek a politikájával kapcsolatban gyakorta nyilvánította ki eltérõ véleményét, ellenérzéseit is, sokszor a miniszterelnökhöz címezve azokat.
- Politikusként óriási hibát követnék el akkor, ha úgy gondolnám, hogy a politikustársaimnak kell megfelelnem. Az elmúlt esztendõkben minden egyes megnyilatkozásomban egyetlen dolgot tartottam szem elõtt, mégpedig azt, hogy mi az, amit a társadalom tõlünk elvár, mi az, amit tennünk kell. Sokszor nem is csak az volt a probléma, hogy a gazdaságpolitikánkban mi az, ami megjelent, mennyire voltunk szolidárisak. Ennél mélyebbnek tartom a problémát, és a zárt kongresszusunkon is elmondtam, hogy több olyan kérdés is volt, amelyben az én látásmódom eltért attól, amit a párt mainstreamje képviselt, gondolok itt a 2004. december 5-i népszavazás kérdésére vagy a 2008. március 9-i népszavazást megelõzõ idõszakra. Volt számos olyan kérdés, amelyben sokkal markánsabb és a társadalom számára elfogadhatóbb megoldást is vállalhattunk volna, hiszen az élet ezt utólag igazolta is. Egyébként visszaemlékszem azokra az idõszakokra is, amikor egy sokkal inkább baloldali programról beszéltem, ahol nem minden és mindig csak a tõkelogikán dõl el. Visszaemlékszem azokra az idõszakokra is, amikor már éreztem elõre, hogy népszerûségvesztésünk milyen okok miatt történt, és azon hogyan tudunk esetlegesen változtatni. Nyilvánvaló, hogy ez az én párton belüli népszerûségemet csorbította, sokan megosztónak tartanak, de azt hiszem, hogy egy politikus számára a legfontosabb az, hogy visszajelezze azt, amit a társadalom vár tõle. Számomra nagyon fontos a saját lelkiismeretem is, és ha azt mondják nekem, hogy miért nem elõbb tettem, nyilvánvaló, az ember igyekszik megtenni azokat a lépéseket, amelyekben változtatni tud, és én ma is hiszek abban, hogy ezt a baloldalt újjá lehet építeni. Kicsit olyan a kép számomra, mint egy kertész, amikor visszanyesegeti az elhalt ágakat, azonban a gyökereket, a fõ hajtásokat megtartva próbál új hajtásokat gerjeszteni új oltásokkal. Ebben a szellemben szeretnék egy új, baloldali tézisek mentén alakuló és alulról építkezõ baloldalt újjáépíteni.
- Az utóbbi idõben erõsödnek azok a vélemények, amelyek kétkedéssel fogadják, hogy létezhet-e olyan vezetõ baloldal Magyarországon, amelynek a vezetõi milliárdosok. Ön hogyan vélekedik errõl?
- Nyilvánvaló, hogy egy társadalom számára, fõleg akkor, ha szétnézünk a vidék Magyarországán, az emberek nagyon nehezen élnek. Alapvetõen azt gondolom, hogy nem abban van a gond, hogy egy politikus milyen vagyonnal vagy anyagi kvalitásokkal rendelkezik. A kérdés az, hogy mennyire tud empatikus és szolidáris lenni. Ha a vagyonhoz egyfajta politikusi érzéketlenség járul, akkor ez nyilvánvalóan visszatetszõ. Azt tartom fontosnak, hogy ez a fajta érzékenység mindig, minden politikusban meglegyen. Ne forduljon elõ, hogy aki vezetõ pozíciót tölt be, off shore cégekbe helyezi a vagyonát, amikor neki példával kellene elöl járnia. Ezek morálisan szedik szét a társadalom szövetét, és sajnos a szélsõségek elõretörését pontosan ezek eredményezhetik, hiszen a politikai osztállyal szemben van egy morális elvárás, amelynek igenis meg kell tudni felelni, a mércének eleget kell tudni tenni.
- Korábban többször is használta a fél balra át, majd a balra át vezényszavakat. De vajon létezett-e az a hadtest, amely igazodott volna ezekhez?
- A mi pártunkon belül is komoly vitákat fakasztanak ezek. Lehet a csak és kizárólag a neoliberális gazdaságpolitikára épülõ pártpolitikát folytatni, de ha erre sütjük rá, hogy baloldali, akkor a társadalom kiábrándul, és sajnos elveszítjük azt is, ami a baloldali ethoszt jelenti. Meg kell tudnunk mutatni, hogy van egy másfajta, egy igazi, valódi baloldaliság. Európában is nagyon jól látható, hogy mindenki keresi azokat az utakat, amely a visszatérést jelenti ezekhez a valódi gyökerekhez, nyilván a XXI. század körülményei között. Hiszek abban, hogy létezik egy, a modernitást és a baloldaliságot harmonizáló gondolkodásmód. A XXI. században ez azt a fajta politikát és gondolkodásmódot jelenti, amely a fenntartható fejlõdésben ölthet testet, ahol a gazdaságot és a szociális, társadalmi kérdéseket együtt lehet kezelni, azokkal az ökológiai korlátokkal, amelyek ma a világban léteznek, és tudjuk, hogy végesek ezek az erõforrások. Ha ezeket együtt vesszük figyelembe, meg fogjuk találni azt az új politikát, amely a társadalompolitikai kérdéseket tekinti elsõdlegesnek, a gazdaságot eszközként kezeli, és az erõforrásainkat, az ökológiai kérdéseket pedig korlátnak tekinti. Szerintem ilyen irányba kell tudnunk elindulni.
- Sajátos, hogy bár ön már 2007-ben is többször hangoztatta, hogy a Gyurcsány-kormány politikája zsákutcába vezet, és házelnöki tisztsége gátolta, hogy napi politikai vitákban részt vegyen, mégis azt nyilatkozta, hogy marad az elnöki pozícióban, mert így tudja a legtöbbet tenni a baloldalért. Ekkoriban történt az is, hogy az õszödi Gyurcsány-villa botrányszagú ügyében elhangzott ellenzéki indítvány végül is az ön nem szavazatával nem került napirendre. Mi vezérelte önt akkor? Biztos, hogy helyesen döntött?
- Soha nem fogom megtagadni, hogy a baloldalhoz tartozom. Van egy saját értékrendem, ezt fogom követni a jövõben is. Azt nem tudom megmondani, hogy mindent ugyanúgy tennék-e, ha most kezdeném újra ezzel az ésszel és ezzel a sok tapasztalattal, amivel rendelkezem.
- Egy hetilapnak adott interjújában 2005-ben azt a kijelentést tette, hogy „a pártnak a baloldal baloldalaként kell viselkedni”.
- Csak azt szerettem volna jelezni, hogy ha egy koalíciós kormányzat közös eredõként megteszi a maga intézkedéseit és döntéseit, ehhez képest a koalíciós kormány mögött álló pártok megfogalmazhatják markánsabban a saját véleményüket. Azt szerettem volna mindig is, hogy idõnként a koalíciót alkotó nagyobbik kormányzó párt markánsabb véleményt fogalmazzon meg. Így a társadalom számára is érthetõbbé lehetett volna tenni, hogy mit jelent a kormányzás felelõssége önmagában, és ehhez képest mit takarhat egy párt hosszú távú értékrendje, politikája.
- Sokat foglalkozott és foglalkozik civil szervezetekkel, és sokszor hangoztatta, hogy fontos, hogy demokráciánk erõsödjön ezen a téren. Miért vonzóbb az ön számára a politizálás egy pártban, mint civil keretek között?
- Nem szeretnék abban a hitemben meginogni, hogy a baloldalon valamit változtatni lehet, viszont abban tökéletesen hiszek, hogy számunkra is elgondolkodtató, hogyan lehet még inkább bevonni a civil közösségeket, hogyan lehet jobban társadalmasítani a döntéseinket, hogyan lehet jobban visszatükrözni azt, amit a társadalom elvár tõlünk, párbeszédben kialakítani a magunk véleményét. Hiszek abban, hogy a civil közösségeknek megvan a maguk ereje egy társadalomban, ugyanakkor nagyon jól látható, hogy abban, ami a politikai tõkekovácsolásban érzékelhetõ, inkább a pártokráciának van nagyobb szerepe. Fontosnak tartom, és a hosszú távú jövõképemben is szerepel, hogy a civil közösségeket jobban be kell vonni abba a gondolkodásmódba, amelyet említettem a XXI. századi értékrendrõl, és szerepük lehet egy másfajta morális jövõkép kialakításában is. Ezeket hagyjuk meg a jövõnek, állok rendelkezésre, ha majd elérkezünk ezekhez a pontokhoz.
Szili Katalin hisz abban, hogy a baloldalt ujjá lehet építeni, de hogy ebben õ maga milyen szerepet fog játszani, azt még nem árulta el.
Bordás Ákos
(Vasárnapi újság)Utolsó frissítés: 2009-07-12 12:30:47
