Fotó: MR/Neubauer RudolfA Karinthy-gyűrű átadásáról készült műsor július 3-án, szombaton, 13.05-kor kerül adásba. Egy héttel később, július 10-én, szintén 13.05-kor válogatás hallható a díjazott, Bödőcs Tibor felvételeiből. Mindkét műsort a rájuk következő hétfőn, július 5-én és 12-én 14.05-kor megismétli az MR1-Kossuth Rádió.
Már a Magyar Rádió épületéhez érve biztos voltam benne, hogy az idei átadás nem lesz szokványos, ugyanis érkezett egy nagy busz, rajta egész Bucsuszentlászló. A stúdióba érve a díjazottat a körülményeket figyelembe véve meglepően nyugodt állapotban találtam. Még arra is volt ereje, hogy kijavítson. A Karinthy-gyűrű beharangozásaként írt cikkemben ugyanis úgy említettem Bödőcs Tibit mint „a fiatalember, akivel előszeretettel éneklek borozgatás közben Cseh Tamás-nótákat”. Tibi szóvá tette, hogy erre mindössze egyszer került sor eddig – a fene se gondolta, hogy elolvassa, amit írok –, bár elismerte, ha legközelebb együtt borozunk, sanszos, hogy ismét ez lesz a vége. Állok elébe.
A Márványterembe lépve Sándor György int magához. Kicsit megijedek, hogy megint fuvart akar (Gyuri hírhedt arról, hogy szeret magának „taxit” szerezni. Egy közös ismerősünkkel húsz év után futott össze a postán, és rögtön elvitette magát az APEH-be.) Gyuri már ül, lehajolok hozzá. Megsimogatja az arcomat, és azt mondja:
– Te, lehetséges, hogy már a Passió is háromdimenziós volt, mint az Avatar?
Nehéz kérdés egy olyan ember számára, aki egyiket se látta.
– Lehetséges – feleltem, és végül is nem hazudtam.
– Menj oda Tibikéhez, és kérdezd meg tőle, de ne úgy, mintha én kérdezném, hanem a magad nevében.
Sándor György az az ember, akinek nem mond ellent az ember, és nem kukacoskodik azzal, hogy egy kérés, kérdés értelmét firtassa, hanem örül, hogy lesz mit írnia az emlékirataiban. Oda is mentem Tiborhoz, természetesen rögtön előrebocsátottam, hogy Sándor Gyuri szeretné tudni, de úgy, mintha nem ő szeretné tudni, hogy háromdimenziós volt-e a Passió. Hogy feloldjam a feszültséget: nem.
A terem felét elfoglalta Bucsuszentlászló, a maradék helyekre özönleni kezdtek a kollégák. A stand up szekciót Trabarna, Beliczai Balázs, Pataki Balázs, Litkai doktor, Kőhalmi úr, Kiss Ádám és az erdélyi tagozat: Felméri Péter és a Szomszéd néni produkció képviselte (plusz azok, akik most nem jutnak eszembe. Bocs, fiúk.) Ja, igen, és Csenki Attila. Végszóra megérkezett Fábry Sándor is, úgyhogy tényleg semmi akadálya nem volt, hogy Sinkó Péter megnyissa az ülést. Hőn szeretett, nagyra becsült, tehetséges, bölcs szerkesztőnk (Peti, akkor számlázhatok?) három nagyszerű egyveleget vágott össze Bödőcs számaiból. Interaktív élmény volt, hiszen a bucsuszentálszlóiak, akikről Bödöcs beszélt a felvételről, mind ott voltak, és jelentkeztek, ha épp róluk volt szó. Így én már tudom, kinek a csengőhangja a disznóölés, de személyiségi okokból nem mondhatom meg. Én történetesen a díjazott mögött ültem, és a bejátszás alatt Tibi hátra is fordult hozzám:
– Bessenyei Ferenc szavalt a saját temetésén. Én is így érzem magam most.
– Cseh Tamás is énekelt a sajátján – nyugtattam meg, csak hogy stílusos maradjak.
Sinkó Péter után – aki nemes egyszerűséggel Hofihoz mérte Tibor tehetségét – az előző évi díjazott, Kőhalmi Zoltán kapott szót.
Zoltán azzal kezdte, hogy Tibor engedélyével helyesbítette a saját, egy évvel korábbi köszönőbeszédét, mert akkor kifelejtette a feleségét a köszönetnyilvánításokból. Jobb későn, mint soha, nehéz éve lehetett Zolinak. Ezután a tőle megszokott magas művészi fokon méltatta Tibor munkásságát. Nem lövöm le az összes poénját, hisz majd hallhatják a rádióműsorban.
Zoli után Litkai Gergely lépett mikrofonhoz. Mint elmondta, ő nem készült fel előre a beszédre, mert nem akar jobb lenni, mint Tibor. Nos, maradjunk annyiban, hogy ez sikerült neki.
A méltatók sorát Sándor György zárta igazán Sándor György-ösen. Tibor igazán nem panaszkodhat. Remélem, eltárolja magának a felvételt, hogy ha tíz év után az asszony perlekedik vele, némi vigaszt meríthessen ebből a napból.
Végezetül maga az ünnepelt emelkedett szólásra, aki hosszasan beszélt Karinthy Frigyeshez fűződő kapcsolatáról, ami, úgy vélem, mindenféleképpen új fénytörés az irodalomtörténet számára.
Minderről sokkal részletesebben hallhatnak a Meggyűrűztek műsorban, úgyhogy engedjék meg, hogy kedvenc Boncz Géza-idézetemmel kívánjak minden jót Bödőcs kollégának:
„Odakint hull az eső, de inkább az hulljon, mint legjobbjaink.”
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
