Fotó: MR/Neubauer RudolfHa humorember állami kitüntetést kap, annak úgy örülünk, mintha mi kaptuk volna, pedig nem. Ilyenkor abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy ez az elismerés kicsit a műfajnak és a műhelynek is szól. Nem csoda, hogy ennyire ki vagyunk szomjazva az effajta elismerésre, hiszen Hofin és Sándor Györgyön kívül fÅ‘állású humorista nemigen kapott ily rangos elismerést. Persze az évek során voltak olyan díjazottak, akik kötÅ‘dtek a kabaré műfajához, Heltai JenÅ‘tÅ‘l Tábori Nórán át Garas DezsÅ‘ig. De még a Rádiókabaré házi színészének számító Kern András és Gálvölgyi János sem kimondottan kabarés pályafutásáért kapta a Kossuth-díjat, sÅ‘t, mondhatnánk, annak ellenére.
Egyszóval hurrá, éljen Sándor György Kossuth-díja! A korát hagyjuk, elég annyi, hogy egy évvel idÅ‘sebb a legidÅ‘sebb Monty Python-tagnál, pedig John Cleese sem fiatal. Műfaját Zelk Zoltán úgy jellemezte: szópantomim. Miután a színművészeti fÅ‘iskoláról állítólagos tehetségtelensége miatt eltanácsolták, volt színházi kisegítÅ‘, öltöztetÅ‘ és bútoros. 1964-ben jelentkezett elsÅ‘ önálló estjével az Egyetemi Színpadon. Szakított a kabaréhagyományokkal, olyan sajátos írói és elÅ‘adói stílust jelenített meg, amely azóta is páratlan, és óriási hatással van mind a mai napig az újabb humorista generációkra. Hatásában és eredetiségében talán csak Boncz Géza munkássága fogható hozzá. A mérleg tizenhárom önálló est, több tévéműsor, hat könyv, klasszikus poénok sora. A Burda-szabásminta, a taxi, a keresek egy embert, és még sorolhatnánk. Rajta nÅ‘ttünk fel, és remélem, ha Vilmos fiam felnÅ‘, Å‘ is büszke lesz rá, hogy egyszer egy asztalnál ülhetett vele.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
