A művelt angol, sÅ‘t amerikai és nyugat-európai olvasóközönség tekintélyes része ma ennek a sok kiadást megért könyvnek az alapján képzeli el Magyarországot és Erdélyt, vagy indul el, hogy közelebbrÅ‘l is megnézze magának.
Az angol útirajz legjobb hagyománya az elÅ‘ítélet nélküli szemlélÅ‘dés, a mindenre nyitott kíváncsiság, tényszerűség és személyes hang ötvözése. Fermor is ezt követi. Remek megfigyelÅ‘, minden érdekli a bejárt országokban: a táj és földrajza, a természeti környezet, a helyi történelem, a nyelv, az életforma, a társadalom, az építészet, a folklór.
Magyarországon megdöbben a hihetetlen szegénység, az elképesztÅ‘ fényűzés, a feudális szokások láttán, de roppant élvezi, hogy még isten háta mögötti helyeken is minduntalan angolul kiválóan beszélÅ‘, nagy műveltségű, világot járt, bölcs öreg arisztokratákkal cseveghet.
Nekünk, magyaroknak különösen a szívünkhöz szólhat, hogy míg e nevezetes memoárok elsÅ‘ kötete Hollandián, Németországon, Ausztrián és Csehszlovákián végigvonulva a párkány-esztergomi hídon végzÅ‘dik, addig ez, a második szinte teljes egészében a magyarok közt, Csonka-Magyarországon és Erdélyben „játszódik”.
A rokonszenves, kulturált, a klasszika-filológiában és az európai történelemben egyaránt jártas fiatalember a szó szoros értelmében belehabarodott a két világháború közötti Magyarországba, Budapestbe, mágnásokba, nagypolgárokba és parasztokba egyaránt.
Gróf Teleki Pál Uri utcai palotájától Vajdahunyadig, az Arizona mulatótól a hegyi pásztorokig, úrikisasszonyoktól cigánykaravánokig mintegy a harmincas évek közepének magyar világa Å‘rzÅ‘dött meg sajátos zárványként ebben a könyvben.
Fordította: Vajda Miklós
Felolvassa: Helyey László
A hangfelvételt készítette: Kosárszky Péter
Zenéjét összeállította: Molnár András
SzerkesztÅ‘: Mesterházi Márton
RendezÅ‘: Papp Zoltán (2001)
