| {gallery}2009szeptember/0901_kerenyi3: 550: 413{/gallery} |
| Fotógaléria: MR/Kerényi György |
Bárhol állunk meg, az emberek, legyenek határőrök vagy egyéb szakemberek, leginkább szerelők, elkezdik böngészni a Kaukázus-rali matricáját a kocsin, mi végigmondjuk az útvonalat, mire mindenki nevet, és a kocsira mutogat. Ami nekünk kicsit fáj, mert azok a szakadt merdzsók, amilyenekkel ők járnak, ugyanúgy bontóba való roncsok, mint a miénk. (Remélem, ezt nem hallotta meg Ladaállat.)
Egy csomó autón német festések, az egyiket egy Fischer nevű fuvarozó használhatta még pár éve, a másik egy német „aku-protektion” cégé volt, és így tovább. A mi matricánkon viszont egy kalasnyikovos hegyi ember álldogál a zöld mezőn, s ez mindenkit megragad: érthetetlen kérdéseket tesznek fel, majd závárbeigazítást imitálnak – érezni, hogy a kezükben van a mozdulat.
Útonállás mint népi identitás
Az albán népi identitásban az útonálló régi és pozitív figura. Máshol is így van ez a Balkánon – persze a mi hajdúink vagy végvári katonáink is pozitív történelmi szereplők, holott még Dobó István is effektív útonálló volt, csak történetesen egyszer megvédte Eger várát. Amikor 1996-ban bedőlt Albánia egy a régióban is kiemelkedően kidolgozott piramisjátéknak köszönhetően, és a lakosság hetven százaléka elvesztette a megtakarításait, zavargások, fosztogatások kezdődtek (sok-sok Kalasnyikov), akkor az albán szocializmus évtizedei után sokan újból elkezdtek hódolni az útszéli fosztogatásnak, például a görög határ felé állítólag nehéz volt sarc nélkül megúszni. Egyes Balkán-előítéletes források szerint az ország Mercedes-parkjának (szinte csak ilyen van) döntő része sem legális importból érkezett. Görögországi látogatásán egyszer állítólag rövid időre letartóztatták az albán külügyminisztert is, mert autóját körözték Nyugaton.
Szóval a Kalasnyikovra gerjednek az albánok, megpróbálok olyan jelentőségteljesen állni, mint aki többet nem beszélhet múltjának egy kemény, de izgalmas szakaszáról. Itt úgysem tudja senki, hogy sem az iskolában (nekünk még kellett lőgyakorlatokra járni), sem a seregben (itt igazi Kalasnyikovval lőttünk) nem találtam el soha a lőtáblát – már leszereléskor szólt valaki, hogy mindig a rossz szemem hunyom le célzáskor.
View The Caucasian Challenge 2009 in a larger map
Nyugatról keletre középen szeljük át Albániát. Azt beszéltük meg a többiekkel (akik tegnap eljutottak Koszovóba, és onnan jönnek át délelőtt Albániába), hogy a keleti határon lévő Kukes városában találkozunk kora délután, és onnan együtt nyomjuk le a maradék nyolcvan kilométert Peshkovijéig (várhatóan négy óra alatt). Kora délutánra Kukesben is voltunk, csak sajnos akkor már annyira forrt a víz, hogy hárompercenként kellett megállunk. Szervezőink is megtaláltak, mi épp a Hotel Americában érdeklődtünk egy angolul beszélő pincértől szerelő után. Akkor még nem tudtuk, hogy ebben a szállóban fogunk majd aludni.
A Ladaállat megszabadul a termosztáttól
Találtunk egy vasárnap is nyitva tartó műhelyt, sok érdekes fazonnal, viszonylag alacsony technikai szinttel, de annál nagyobb emberi alkotókészséggel. Nem fárasztanám az olvasót a számtalan probléma és a kreatív megoldásainak leírásával, legyen elég annyi, hogy örökre megszabadultunk a termosztáttól. A szerelőknek ízlik a szilvapálinkánk, végül a tízeurós számla mellé (két órát dolgoztak, és szinte csak a szivarvégeket nem dugták össze a kapcával, ahogy az idegenlégióban Vanek úr tanította szimbolázni Würfli urat) otthagyjuk azt is. Közben sorban érkeznek a kis hibás Mercik, azokon is faragnak, a sofőrjeik meg a miénken. Aztán irány az utolsó négy óra, igaz, már este hat, de hajrá.
Két – fantasztikus – falura és néhány megállásra Kukestől feladjuk. Hodzsa holtában legyőzte a szovjet ipart. Közben minden megállóban Kalasnyikov-csodálás, a helyi fiatalok körénk gyűlnek, persze egy szót sem értünk, de egy kicsit mindenki javítana a verdán. Az egyik csapat vezére kicsit agresszív, amikor vízzel locsolja a forró motort (és az elosztófedelet – az egy nagyon fontos alkatrész!), gyorsan beülünk, és kint a hágón fordulunk vissza. Alkonyatkor már a Hotel America előtt vagyunk, ami Kukes valószínűleg legjobb hotelje, Szabadság-szoborral a tetején, és vad enteriőrrel odabent. Valószínűleg Dali sem tudná megfejteni azt az installációt, mely egy kőből vagy valami kemény anyagból készült fél futball-labdában rejlő kisebb futball-labdát tartalmazott, efölött pedig egy kitömött erdei állat kúszott felfelé egy farönkön.
Az igazi authentic tour
Érkezésünk után öt perccel már a szálló tulaja rángatta a gázbowdenünket két segítőjével, akik pisztolyt hordtak az oldalukon – mint később kiderült, rendőrök voltak. Adtam nekik fejlámpát és unikumot, ők pedig teljesen új oldalról közelítették meg a hűtésproblematikát – például megtették azt, amit az otthoni szerelő szigorúan tiltott: a hűtőventillátort direktben rákötötték az akksira. Az autó a kezelésük után is elindult (igaz, eddig mindig ezt tette: a hűtés hibája csak akkor derül ki, amikor már elég messze a szerviz).
Voldemort nagyúr nem véletlenül bujkált az albán erdőségekben, miután Harry Potter megfosztotta erejétől: Albánia kemény hely. A szervezett szemétszállítás valószínűleg teljes hiánya, az utak mellett nejlonzacskót és vörös követ rágcsáló tehenek, a hétszázezer lerobbant betonbunker (valaki állítólag próbálta a földjén lévőt lebontatni, három hónapja ment rá), Európában egyedülálló nyelvük, amely miatt kommunikálni szinte lehetetlen velük (valószínűleg az illírből származik, ők az i.e. 2. évezredben érkeztek ide), a Hodzsa alatt rájuk rohadt ország: igazi authentic tour.
De Albánia csodálatos. A szemérmes nők, akik szinte nem is mutatkoznak az utcán, s ha mégis, kerülik a tekintetedet, a fűben sakkozó férfiak, a kávézók, csak férfiakkal, a szakadt ipari-szocialista díszletek között mozgó népviseletes emberek, az utak mellett százméterenként sorakozó síremlékek, belegravírozott fiatal férfiak képével – nagyon kellene maradni pár hetet.
Este döntünk: elmegyünk Koszovóba – ott biztos ismerik a Ladát.
Kerényi György (Kukes, Albánia)
A túra eddigi beszámolói
Kaukázus-rali: Ladaállat menni Bosznia - képgalériával
Kaukázus-rali (2.): Ladaállat Montenegróba harap - galériaUtolsó frissítés: 2009-09-01 15:29:16
