| {gallery}2009szeptember/0902_kerenyi5:440:293{/gallery} |
| Képgaléria Fotó: Kerényi György/MR |
Délelőtt a krónikás – nem akarván olvasnivaló nélkül hagyni Önöket – az ohridi hotelben várta társait, akik hűtőcserére indultak a városba. Sok-sok idő telt el, már sötét gondolatok forogtak fejemben barátaim hűtlenségéről, akik nagy pénzért eladták Ladaállatot, és most kaszinóznak valahol, de délután ötkor megérkeztek. Egy új (bár használt, ajjaj) hűtővel az autóban. Korai indulással is sötétedésre volt belőve a bulgáriai Belmeken-tó, aznapi végállomásunk, én mennék egyből Isztambulnak.
Család a tó mélyén
Az Ohridi-tónál viszont volt időm kapcsolatokat teremteni. Kiderült, hogy a tó a világ egyik legöregebb állóvize, ügyesen hátterezve ezzel a régió társadalmi-politikai szerveződéseit, melyek erősen alapoznak az ősiségre. Friss ismerősöm is büszkén meséli családja történetét: ő annyira ősi macedón famíliából származik, hogy a család egyik ága a tó fenekén él, a sziklákhoz tapadva. Ha lenne időm, mondja, elmehetnénk a helyi múzeumba, ahol megmutatná Ruzena nénit, aki egy régi kőbe van belenyomódva.
Más híres emberekkel is büszkélkedhet a legdélibb szláv állam: Nagy Sándor is idevalósi volt, valamint Kalkuttai Szent Teréz, aki egy szkopjei albán katolikus családban született.
Mivel az idő nagy részét egy hotel portáján üldögélve töltöttem, kicsit élményszegény lesz a nap (ideírom hát: 1992-ben – követve a szlovéneket és a horvátokat – Macedónia is kikiáltotta függetlenségét, de ebből nem lesz fegyveres konfliktus), valami azonban azt súgja, új barátunk, a hűtő, most sem hagy megírható motívumok nélkül. Vajon hogy fogadja majd a gazdaállat?
No pasaran! – persze, hogy felforr. Megállunk a városban a szerelőnél, aki egész nap bütykölte. Még egy óra. Hatkor végül kigördülünk a macedón ékszerdobozból. Hatvan kilométer múlva Ákos már maga cseréli az időközben a motortérbe visszamászott termosztátot. Ez kinő, mint a gyerek mandulája?
Akadályverseny a bolgár határon
Megyünk tovább: Prilep, Veles, Kocani. Utóbbinak legendás roma fúvószenekara van, érdemes belehallgatni:
{audio}/images/mp3/kocani_orkestar.mp3{/audio}
{audio}/images/mp3/king_naat_veliov__amp__the_original_kocani_orkestar.mp3{/audio}
Elfogadható utak, a kocsi rendben. Ilyen sokat még nem is mentünk zavartalanul: mi van ezzel, alszik, erőt gyűjt, vagy – ezt félve írom le – mint a rodeón, végül megtűr a hátán?
A bolgár határ előtt (végül az útiterv szerint haladunk, nem rövidítünk) akarunk aludni, szállást keresünk Delcsevóban, egy lepattant szocialista városban. Meg is találjuk a Hotel Makedóniát, a város egyetlen szállodáját, ami külsőre a legkeményebb munkásszállásokkal vetekszik. Belsőre is: olyan részeg portással találkozunk, hogy nem merjük neki odaadni az útleveleket, félünk, hogy amikor visszatér a detoxról, nem fog emlékezni rá, hogy elvette, úgyhogy továbbmegyünk.
A bolgár határon másfajta groteszk akadályverseny vár, mint a miénk: sorszámozott bódék sorakoznak a két sorompó között. Az 1-esnél valamit csinálnak az útlevelünkkel, majd kap az ember egy pendrive-ot, utána végigmegy a soron, mindenütt teljesít valami feladatot (pecsételtet, vámol, a 4-esnél autópálya-matricát kaptunk, azt hiszem, a 6-os volt a kassza), végül a 9-es egységnél otthagyja az adathordozót. Ha valaki egyszer erre jönne, tudja: hangosan kell kopogni, mert általában alszanak bent.
Blagojevgrád citytour by night
Már éjjel egy óra, amikor megtámadjuk Blagojevgrádot. Itt is szép panelekben laknak az emberek, hatalmas sittkupacok között. Rendőrökbe futunk bele, én vezetek, de a szonda nem mutatja ki a sört! Ezen felbátorodva mindjárt hotel után érdeklődöm, szépen fel is vezet a rendőrautó egy panzióig. Sajnos, mire kiderül, hogy nincs szállás (ki jön egy ilyen városba?), a policija már el, reményvesztetten autózunk a kóbor kutyák között, míg egy újabb idegenforgalmi egységbe botlunk. Itt is nehéz volt felébreszteni a kigyúrt securityst, egy ideig jelelünk, majd váratlanul beül a kocsijába, és int, hogy kövessük.
View The Caucasian Challenge 2009 in a larger map
A következő szállodánál rendőrökbe botlunk, itt sincs hely, de a rendőrautó is beáll a konvojba, így folytatódik a Blagojevgrád citytour by night. Megállunk, két rendőr és egy kigyúrt biztonsági őr zörget, csönget, mi a kocsiban röhögünk, aztán tovább. Végül a rendőröknek valahol intézkednivalójuk támad, így csak a securitys visz ki minket a városból valami épülőfélben lévő villanegyedbe, ahol a sok félig kész ház között egy hotel befogad. Kapunk három sört is, háromkor már ágyban vagyunk, a kigyúrt securitysekkel kapcsolatos előítéletek felülírva.
Ja, éjjel egykor Hutnyik Karesz telefonált (az indexes Spirk kollégával együtt hazaindultak). Annyira megszerették, hogy mégis a Moszkviccsal vágtak neki, és mindjárt Pesten vannak.
Mi döngetünk tovább: fel, Jerevánba!
Kerényi György (Blagojevgrád, Bulgária)
A túra eddigi beszámolói
Kerényi György telefonos beszámolója a Közelről keddi adásában
Kaukázus-rali: Ladaállat menni Bosznia - képgalériával
Kaukázus-rali (2.): Ladaállat Montenegróba harap - galéria
Kaukázus-rali (3.): Albániában Kalasnyikovval - galéria
Kaukázus-rali (4.): amikor a víz az úr - galériávalUtolsó frissítés: 2009-09-04 11:02:07
