| {gallery}2009szeptember/0903_kerenyi6:440:293{/gallery} |
| Képgaléria Fotó:MR/Kerényi György |
A méz kevéssé nevezhető túl változatos valaminek, de ezen a bolgár szakaszon a legérdekesebb, hogy ezerrel árulják az út mentén. Itt ez a fő termék, más országokban a föld egyéb kincse. De a kerti törpe mért? Nyugaton, keleten, mindenütt sorakoznak az utak mellett. Vajon kinek támad olthatatlan vágya vezetés közben arra, hogy azonnal vegyen egy kerti törpét vagy egy porcelán kutyát?
Tisztán virtusból (mégiscsak a Balkánon vagyunk) azért felhajtunk a Belmeken-tóhoz, ha már a többiek itt aludtak. Szerintem a legendás balkáni vezetési stílus mögött is a virtus, az „én ezt is tudom”áll, nem a türelmetlenség. Egyébként nem olyan veszélyes a Balkánon vezetni (pontosítok: nekünk eddig nem volt gondunk), csak néha igyekeztek letolni az útról.
A szabálykövető magatartás azért nem jellemző rájuk, a szokásos villogással figyelmeztetünk valakit a leselkedő rendőrökre, mosolyog, megköszöni, aztán ezerrel kielőz egy kamiont a záróvonalnál. Sikeres rajtaütés esetén – mondják szervezőink – a Balkánon húsz, a Kaukázusban tíz euró a rendőrségi kenőpénz. Bulgáriában elég jók az utak, és – aki járogatott a rendszerváltás előtti Romániába, tudja ezt értékelni – nincsenek kivilágítatlan szekerek.
Balkáni nemzetállamépítés betonnal
Visszatérve a Belmeken-tóhoz: valahogy az osztrákok jobban kisuvickolják a tengerszemeiket. A posztszocialista lerohadás az egész régióban lenyomja a csodálatos tájat. Itt sincs egy szemetes sem, málló betontömb annál több. És persze a Balkánon mindent legátaznak, duzzasztanak: a minél nagyobb betonépítmény a nemzet erejét mutatja.
A balkáni nemzetállamépítés folyamán, a 19. században Bulgáriában is került egy maroknyi értelmiségi, aki elkezdte megteremteni a nemzeti érzést a parasztokban, bonus trackként pedig megkapták a vasutat és egyéb civilizációs vívmányokat. A modernizáció szele az itt állomásozó törököket is elérte, mondták is az egyik pasáról, aki először ült vonatra, hogy a padisahból gyaur lett.
A Balkán néprajzi állapota miatt gondterhelten vakarhatták fejüket a vad nacionalisták. A nagy jövés-menés, a vallások és etnikumok keveredése nem kedvezett a letisztult etnikai viszonyokat kedvelőknek. A szocializmus e szempontból lefojtotta a korábbi huzakodásokat (helyette osztályszempontokkal keserítette a dolgozó nép életét), de azért a kommunista párt vezetői sem vetették meg az avíttabb eszméket. Bulgáriában a nyolcvanas évek közepén nyelvtörvénnyel serkentettek több százezer törököt a kivándorlásra, aztán csak egy részük tért vissza.
A szocializmusban nem jellemezte őket semmiféle különutaskodás: a szovjetek leghűségesebb szövetségese a bolgárok Kádárja, Todor Zsivkov volt. (Bulgária az állami létét is az oroszoknak köszönhette még a 19. században.) Így a keleti blokkból az ő gazdaságuk szívta meg legjobban a KGST (ez a szocialista országok gazdasági együttműködésének csúcsszerve volt, persze erőteljes szovjet hegemóniával) összeomlását.
A leállósávban, vészvillogóval Isztambul felé
Szerkesztőm kérte, hogy számoljak be a verseny állásáról. Nos, a zöld toyotás fiúk megbízhatóan vezetnek, igaz, ők indultak egyedül. Mindenki más a túrakategóriában hajt, közülük pedig mindig mi érkezünk meg utoljára (ha egyáltalán). Egyébként a versenyzőknek pluszfeladataik is vannak, például meg kell keresniük egy valahová felfestett betűt. Ha nekünk is lenne ilyesmi dolgunk, vélhetően még magyarul rendelhetnénk a sört.
View The Caucasian Challenge 2009 in a larger map
Így viszont átgördülünk a török határon, és sokat-sokat vezetünk üres autópályán. Isztambul előtt sűrűsödik a forgalom, egyre több sáv, majd belefutunk az eddigi legnagyobb sallerbe. (Ladaállat rakoncátlankodásai mégsem személyünkben sértettek.) 1983 óta, amikor Lengyelországban háromszor is megcsinálták velünk a pénzváltós trükköt, ilyen megalázásban nem volt részünk. Este tízkor a fizetőkapunál rossz sorba állunk. A bódénál ugyanis nincs ember, a sorompót pedig erős ránézéssel nem tudjuk kinyitni. Izzadás, tolatási kísérletek, acsargó kamionok tornyosulnak a kicsi kocsi fölé, végül odarohan egy fiatal srác, kezében valami kártyával, és azt mondja ötven euró. Egyikünk sem járt még itt, tamáskodunk, én tizenöttel próbálkozom, de határozott. Fizetünk, majd átenged. Másnap reggel megtudjuk, hogy három euró volt a tarifa.
És ahogy elhagyjuk a kaput, az autó rángatni kezd, nehezen indul, alig halad. Végül a leállósávban, vészvillogóval közelítjük meg az isztambuli buszpályaudvaron lévő Otel Lidert. Ami szintén húzós hely, de erről majd legközelebb.
Kerényi György (Belmeken-tó, Bulgária–Isztambul, Törökország)
A túra eddigi beszámolói
Kerényi György telefonos beszámolója a Közelről keddi adásában
Kaukázus-rali: Ladaállat menni Bosznia - képgalériával
Kaukázus-rali (2.): Ladaállat Montenegróba harap - galéria
Kaukázus-rali (3.): Albániában Kalasnyikovval - galéria
Kaukázus-rali (4.): amikor a víz az úr - galériával
Kaukázus-rali (5.): folytatódik a pánbalkán nagygenerálUtolsó frissítés: 2009-09-05 11:23:42
