A kihalás szélén a világ legnagyobb macskája

Már nem sokáig lesz a világ legnagyobb macskája a szibériai tigris. Egy friss kutatás szerint hiába él vadon ötszáz példány, mindössze harmincöt állat genetikai kódja eltérő. Nekik kellene megmenteniük az alfajukat, de ők nem tudnak róla.

Az eddigi adatok szerint nagyjából ötszáz szibériai tigris élt a szabadban, de a legfrissebb mérések szerint drasztikusan csökkenhet a számuk. Az ember tevékenysége nyomán már kipusztult a jávai tigris, a bali tigris és a kaszpi tigris, és az összes tigris száma háromezer alá esett.

A szibériai tigris a kaszpi tigris leszármazottja, és egykoron Kína északi részén, a koreai félszigeten és Oroszország keleti területein élt, de a 20. században az alfaj csaknem kipusztult. Az állatok kilencven százaléka elhullott, elfogytak az élőhelyek, és jelentős volt az orvvadászat is. A negyvenes években már alig húsz-harminc vadon élő példány maradt.

Szibériai tigris Fotó: MTI/Németh György

A vadászati tilalom és a megmentési programok révén félezresre bővült az állomány, fogságban pedig 421 példány él. Egy új kutatás szerint, amely a Molecular Ecology című folyóiratban jelent meg, a szibériai tigris genetikai egészsége azonban semmit sem javult.

A kanadai–amerikai–japán kutatás a vadon élő szibériai tigris genetikai profilját vizsgálta. Kilencvenöt állatot teszteltek, és kiderült, hogy a genetikai állományuk olyannyira kevéssé tér el, mintha mindössze harmincöt tigris létezne. Az állatvilágban a valóságos populáció mindig népesebb, mint a fajfenntartás szempontjából hatékony állomány, de a szibériai tigriseknél megdöbbentően alacsony ez a szám.



Ráadásul további veszélyt jelent, hogy a maradék szibériai tigris két nagyobb csoportban él Oroszország két régiójában, de a kettő között gyakorlatilag nincs átjárás. Az iparosodott Vlagyivosztok–Usszurijszk vonalat a vizsgálatok szerint mindössze három tigris tudta átszelni, pedig ez a kereszteződés roppant fontos lenne a túlélés szempontjából.

Az egyik csoportban csupán három és tizenegy közé teszik a szaporodásra képes egyedek számát, emiatt szükség lenne mihamarabb a beavatkozásra. A megmentésben segíthet ez a kutatás, hiszen az eltérő genetikai kódú egyedek párosításával eredményt érhetnek el. Ez persze már nem a kutatók dolga.

MR OnlineUtolsó frissítés: 2009-07-03 09:59:03