Fotó: MR/Gungl László1848-ban a magyar határokon kívül állomásozó, magyar sorozású huszárezredekben nagy visszhangja volt az itthoni eseményeknek. Jellasics támadása után Kossuth drámai hangú szózatot intézett hozzájuk, Mészáros Lázár pedig Bécset megkerülve juttatta el hozzájuk megbízottait.
A katonákra, ha állomáshelyüket engedély nélkül elhagyták, hadbíróság várt, így érthetÅ‘, hogy a tiszti kar sokáig vacillált (bár az itthoni változásokkal nagyon sokan szimpatizáltak, már csak a könnyebb elÅ‘menetel miatt is), és a mozgolódás elÅ‘ször legénység soraiban volt megfigyelhetÅ‘. Galíciából viszonylag könnyű volt a hazaút, ellentétben például a csehországi állomáshelyekkel (itt voltak a Nádor-huszárok is).
Bona Gábor történész, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára öt esztendeig a bécsi Kriegsarchiv magyar levéltári kirendeltség helyettes vezetÅ‘je volt. Amikor a császári hadseregben a határokon túl szolgáló huszárok 1848 Å‘szén értesültek Jellasics támadásáról, majd a szabadságharcról, „felforrt a vérük”, és az örökös tartományokból csoportokba verÅ‘dve próbáltak hazaszökni.
A szabadságharc bukása után lefolytatott hadbírósági eljárásokban visszatérÅ‘ motívum: „A szökés oka feltehetÅ‘leg hazaszeretet”. A történész Vágner Máriával a Würtenberg-huszárok (Galícia) és a Nádor-huszárok szökéseirÅ‘l beszélt.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
