A tanyától az óriásvárosig

Fotó: MTI/Hámor Szabolcs

Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!

A tanya, mint nukleáris emberi településforma egy nagyon egyszerű és régen létezÅ‘ típus –amennyiben településnek tekintünk minden olyan térbeli együttest, ahol lakó- és munkafunkció térben együtt, mégis jól elhatároltan egymástól jelenik meg. Már igen korán nyomon követhetÅ‘ az emberiség történetében a szórványtelepülések megjelenése. Nem egy analógiája létezik a világon, a magyar tanya kialakulása mégis sajátos. Magyarországon a tanyák kezdetben nem önálló települések, hanem a városi gazdaságok meghosszabbított „karjai” voltak a határterületeken. A tanyák virágkorukat Magyarországon a XIX században, a monarchia piacainak meghódítása idején élték. Ebben az idÅ‘szakban felmérések szerint minden ötödik ember külterületen lakott. Manapság mindössze mintegy 100 ezer ember, a népesség egy százaléka él tanyán. A pártállami idÅ‘kben az ideológiai és gazdasági koncepcióba sem igen fért bele a tanya, magyarázta Molnár Melinda településkutató, a Szent István Egyetem docense. Az ötvenes-hatvanas évekre a tanyavilág 90 százaléka eltűnt. A hatvanas évek végén azonban legalizálódott a második gazdaság, s viszonylag tág teret kapott a háztáji gazdálkodás.

A városiasodás világtendencia, ezekre a településekre koncentrálódik a népesség jelentÅ‘s része, nagyjából a világ népességének fele. A városok eredete az ókorban nyúlik vissza. Az ókor – legalábbis a görög és római világban – a városokra épült, az volt az emberi élet központja, mondta el Németh György történész. A városállamok elsÅ‘sorban politikai képzÅ‘dmények voltak, területileg a központi, városias magból, illetve a vidékbÅ‘l, a falvakból és a tanyaszerű településekbÅ‘l álltak. A város eredetileg mindig valami funkció köré épült ki – például a kereskedelem, az igazgatás, a vallás, a kultúra, egy egyetem, vagy valamilyen szolgáltatás köré, magyarázta Kocsis János Balázs városszociológus. A mai tendencia pedig az, hogy a nagyvárosok egyre nÅ‘nek, hol organikusan, hol tervezett módon, de egyre nagyobb népességű 10-20-40 milliós óriásvárosok, megapoliszok alakulnak ki, amelyeket kevésbé a városállamokhoz, inkább az újkori nagyvárosokhoz lehet hasonlítani.

Hallgassa meg a sorozat második részét!

A településtípusok között állandó a mozgás. A tanyák és falvak sok esetben elöregszenek, a fiatalok elvándorolnak, így nem mindegy, hogy ezek a helyek mennyire találják meg lehetséges új funkciójukat, hogy vonzó lakóhelyek maradhassanak. Uralkodó tendencia, hogy egyre többen próbálják boldogulásukat, megélhetésüket a nagyvárosokban keresni, miközben az életmódváltozáshoz nem mindig könnyű idomulni. Ezzel ellentétes folyamatként mások kényszerbÅ‘l, vagy a városi rohanást megunva költöznek vidékre, vagy egy természet-közelibb élet reményében a tanyára. Fiatalok, középkorúak, sokszor értelmiségiek, alapvetÅ‘en városi emberek számára vonzó a csendes és nyugalmas tanya, de ugyanezért választják sokan nyaralóként. Vannak azonban, akik azért kényszerülnek tanyára, mert nem tudják fizetni a városi életet. Egy elnéptelenedÅ‘, működÅ‘képességének határára érkezÅ‘ falu életében az új, külsÅ‘ szereplÅ‘k érkezése kiutat jelenthet, de az összecsiszolódás nem mindig zökkenÅ‘mentes, konfliktusokat is generálhat.

Az új helyhez való alkalmazkodás az egyén számára bizonyos szempontból mindig krízist és kihívást is jelent, magyarázta Dúll Andrea környezetpszichológus. A beilleszkedés a kisebb, zártabb közösségbe azért nehezebb, mert – akár kimondatlanul és tudat alatt is – rögzültek a szokások és a normák, amelyekhez az újonnan érkezÅ‘nek alkalmazkodnia kellene. A nagyváros pedig bár toleráns, de ennek ára van: nem veszik észre az embert.

Létezik visszafelé áramlás is, amit szintén szülhet a kényszer, de egy olyan igény is, hogy éppen a nagyvárosi élet nyűgeitÅ‘l akar valaki szabadulni. És ha nem is megyünk vissza egészen a faluba, a szuburbanizáció, az agglomerációk benépesedésének jelensége ide kapcsolódik. De a folyamat itt sem ér véget, mert a következÅ‘ generációval újra ellentétes irányú mozgás jelenhet meg.

Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!

Ahhoz, hogy egy hely valamilyen szinten élhetÅ‘ legyen, legalább alapellátásokra szükség van, ez pedig a tanyák esetében ma is sok helyen hiányzik Magyarországon. A közszolgáltatások azonban sok esetben a városokban sincsenek meg hiánytalanul, mondta Ongjert Richárd, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke.

Pszichológiai szempontból a legfontosabb, hogy az emberi tényezÅ‘t figyelembe vegyék egy város kialakításánál, hangsúlyozta Dúll Andrea környezetpszichológus. Minden település élhetÅ‘ségének alapfeltétele, hogy az emberekkel és a környezettel egyenrangú módon foglalkozzanak a szakemberek. A lakók azokat a városokat tartják élhetÅ‘nek, amelyek átláthatók, amelyeknek értik a szerkezetét, s amelyeknek ki tudják alakítani az úgynevezett mentális térképét, eligazodnak benne. Ebbe a megfelelÅ‘ utcaszerkezettÅ‘l, a parkolók elhelyezésén át a városképig sok minden beletartozik.
Sokáig azt gondolták, hogy a nagyváros hatásai károsabbak – a bűnözés, a stressz vagy a megbetegedések szempontjából. A nagyváros ugyanakkor nagyon számos rekreálódási, pihenési, kikapcsolódási lehetÅ‘séget kínál, míg a vidéki életben a hiányérzet, a zártság, a monotonitás okozhat stresszt.

Abból a szempontból, hogy mennyire vagyunk képesek elviselni egymás közelségét, az sem mindegy, milyen nációhoz tartozunk, magyarázta Kocsis János Balázs, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa. A kínaiak vagy a mediterrán népek jól tolerálják egymás közelségét. Magyarországon azonban az emberek nagy része több teret igényel, s ez gyakran frusztrációt okoz. A lakótelepen élÅ‘k legtöbbje például kertes házba vágyik, ahol saját tere lehet.
 
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!

A sorozat befejezÅ‘ része érdekes, izgalmas nagyvárosok – London, New York, Isztambul és Sanghaj életébe, történetébe pillantott be. London a XVI-XVII. századtól az ország központja. A több mint nyolc és félmilliós metropolisz mai legnagyobb problémája a naponta milliókat mozgató tömegközlekedés. A metró több mint száz éves, és nagyon sokba kerül a korszerűsítése, a bÅ‘vítése pedig szinte lehetetlen. A vidéki angol kisvárosok közül viszont nagyon sok megÅ‘rizte XIX. századi hangulatát.

Az 1624-ben alapított New York Amerika legnépesebb városa, több mint nyolc millióan lakják, a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi világ központja, a sajtó, a divat és a kultúra egyik fellegvára, ahol folyamatos a zsúfoltság és a rohanás. A New York-i élet egy sajátos stílus, amire a város lakói büszkék is.

Isztambul azért is egyedülálló város, mert két kontinensen fekszik, lakossága pedig igen rövid idÅ‘ alatt sokszorozódott meg. Isztambulban hivatalosan tízmillió a lakosság száma, valójában azonban 15 milliónyian élhetnek a városban, nagyon sokan ugyanis nem jelentkeznek be. A városkép is komoly átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A közlekedés hatalmas problémát jelent a városban, az európai és az ázsiai részt mindössze két híd köti össze.

Sanghaj lakossága 20 millió fölötti. Metróhálózata az egyik legjobb Ázsiában, a tömegközlekedés olcsó és kényelmes. Komoly probléma viszont az öregedés, a lakosság több mint 24 százaléka 60 évnél idÅ‘sebb.