Az éghajlatváltozás a múlt emlékeit veszélyezteti

Fotó: Flickr/jamiejohndavies

„Az olvadó jégnek köszönhetÅ‘en került elÅ‘ 1991-ben Ötzi, az 5300 éves harcos, akinek földi maradványait évezredeken át megÅ‘rizte az Alpok gleccsere. Ugyanakkor a jégtáblák olvadása megemeli a tengerszintet, s növekszik a hurrikánok intenzitása is” – hangsúlyozta Henri-Paul Francfort, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) régésze, aki rámutatott arra, hogy az ember okozta globális felmelegedésért súlyos árat fizet a világ kulturális öröksége.

Henri-Paul Francfort, aki egy francia régészeti expedíció vezetÅ‘jeként fontos szerepet játszott a szkíta sírhalmok (kurgánok) feltárásában az Altáj-hegységben, kiemeli, hogy az örök fagy birodalmában enged fel a talaj. „A fagyott föld eddig megvédte a mumifikálódott, tetovált holttesteket, amelyeket lovaikkal, ruházatukkal, használati tárgyaikkal együtt temettek el. Orosz kollégáinkkal most azt figyeljük, hogy évrÅ‘l évre nagyobb mélységben enged fel a talaj. MielÅ‘bbi cselekvésre van szükség a régészeti emlékek védelmében” – mutatott rá Henri-Paul Francfort.

Egyes elÅ‘rejelzések szerint a tengerszint 2100-ra akár egy méterrel is megemelkedhet, mindörökre eltűntetve a parti sávban régészeti helyszínek tucatjait. Különösen veszélyeztetett a csendes-óceáni szigetvilág.

Henri-Paul Francfort hangoztatta, a Tanzániához tartozó Kilwa-szigeten a víz már károsította a portugál gyarmatosítók által 1505-ben épített erÅ‘d falát. Bangladesben az áradások rendszeresen elöntik Panam romvárost, amely a Bengáli Királyság szíve volt a XV-XIX. században. Jelenleg a romváros az UNESCO veszélyeztetett világörökségi helyszínek százas listáján szerepel.

Dominique Michelet, a CNRS régésze a hurrikánok jelentette veszélyekre hívta fel a figyelmet. Az El Nino éghajlati jelenséggel kapcsolatos árvizek Peruban már többször elöntötték az egykori Csimu Királyság fÅ‘városát, Chan Chan romvárost. Helyreállításra szorultak mexikói maja templomok Tabasquenóban, miután 1995-ben kétszer is tornádó pusztított a térségben. „A régészek stabilizálták a fÅ‘templomot, ám az épületek átitatódtak vízzel, s belül málladoznak” – magyarázta Dominique Michelet.

A homok a régészeti helyszínek egyik legádázabb ellensége. Szudánban például a dűnék károsítják a temetkezési piramisokat Meroé-ban, amely a Kr. e. VIII. – és a Kr. u. IV. század között létezÅ‘ Kusita Királyság egyik legfontosabb központja, majd a meroitikus kor alatt fÅ‘városa volt.

Vincent Charpentier, a francia nemzeti Régészeti Kutatóintézet (INRAP) archeológusa azt emelte ki, hogy a 2007-ben és 2009-ben Ománt sújtó két ciklon nyomán a homok teljesen betemette a Kr.e. V-VI. századi régészeti helyszíneket. A régészek hangsúlyozták: nem elégségesek az UNESCO erÅ‘feszítései, hogy beazonosítsa a veszélyeztetett emlékeket. A világ összefogására van szükség.

„A régészet az emberiség kollektív emlékezetének a része” – mutatott rá Henri-Paul Francfort, aki szerint radikális megoldások szükségesek, hogy megvédjék az éghajlatváltozás által veszélyeztetett értékeket. Mint kifejtette, olyan erÅ‘feszítésekre van szükség, mint az Abu Szimbel sziklatemplom esetében. Az épületegyüttest, amely az asszuáni gát miatt a víz alá került volna, az 1960-as években szétszedték és átköltöztették.