Az emlékezetről

Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!

Emlékezet nélkül nincs élet, hiszen még a mindennapjaink szokásos menetéhez is óriási mennyiségű információt kell tárolnunk és elÅ‘hívnunk az agyunkból.
Az epizodikus memória – amikor a konkrét történéseket helyhez és idÅ‘höz kötve tároljuk – és a szemantikus memória – amikor a dolgok jelentését tanuljuk meg – együtt alkotja a tudatos memóriát – magyarázta el Bánki M. Csaba agykutató-pszichiáter. A másik típusú memória, amikor azt tanuljuk meg, hogyan kell valamit csinálni – teljesen más módon rögzül, és más módon hívódik elÅ‘.
Buzsáki György agykutató professzor az agy ritmusait vizsgálja, amelyek több szinten, több idÅ‘síkban is megjelennek. Kutatótársaival egyik legfontosabb felfedezése az volt, hogy ezek a ritmusok nemcsak hogy léteznek, hanem köztük matematikailag leírható összefüggés is van, ami azt jelenti, hogy agyunk dinamikája állandóan mozog.

Acsádi László agykutató azt magyarázta el, mi történik az alvásnak abban a fázisában, melyet a hosszú agyhullámok jellemeznek. A nappal megtanult információkat az agy éjszaka, az alvás során szelektálja, és a fontosakat rögzíti, így az ideiglenes memórianyomok anélkül, hogy újra gyakorolnánk, pusztán az idegrendszer spontán aktivitása alapján átalakulnak tartós memórianyomokká. Memóriája természetesen nemcsak az embernek van, sÅ‘t bizonyos állatok egyes helyzetekben még felül is múlhatnak bennünket. Amerikai és francia kutatók páviánokat teszteltek, s a kísérletbÅ‘l az derült ki, hogy az állatok 3500 olyan képre emlékeztek, melyeket három évvel korábban többször megmutattak nekik. Egy másik kutatás eredménye szerint a kísérletben részt vevÅ‘ egyik csimpánz egy bizonyos rövid távú emlékezete jobban működött, mint az egyetemistáké.

Hallgassa meg a sorozat második részét!

A mindennapi életvitelhez nincsen szükség rendkívüli emlékezÅ‘tehetségre, különleges képességekre, de a jó emlékezÅ‘képesség mindenképpen elÅ‘nyt jelent, sÅ‘t vannak olyan foglalkozások, amelyeknél alapkövetelmény. A sorozat második részében memóriánk működésének egy-két érdekes területérÅ‘l volt szó.

Az olasz karmester, Toscanini több száz zeneművet, köztük több tucatnyi operát vezényelt fejbÅ‘l. Yehudi Menuhin hegedűművész Életreceptek című könyvében azt mondja, a muzsikus, különösen a szólista a memóriájából él, s a dobogón érzett kínzó idegességének az egyik legfÅ‘bb oka az attól való félelem, hogy kihagyhat az emlékezete. A színészeknek is hosszú monológokat kell rögzíteniük az emlékezetükben, mint például Mácsai Pálnak az Azt meséld el, Pista! című darab ötvenoldalnyi szövegét. A színművész a szövegtanulás módszereirÅ‘l és trükkjeirÅ‘l mesélt. Nap mint nap elÅ‘fordul az is, hogy valakinek a jó vagy rossz memóriája sorsokról dönthet, ezért különös felelÅ‘ssége van annak, aki mérlegeli, vajon megbízhatóan működött-e az illetÅ‘ emlékezete. Kovács Lajos nyugalmazott rendÅ‘rezredes a nyomozók munkájáról, azokról a módszerekrÅ‘l beszélt, amelyek segítik a lehetÅ‘ legpontosabb visszaemlékezést, s kiszűrik a tévedéseket.

Az emlékezet működésének furcsasága, hogy a rossz élmények, az átélt tragikus események, traumák egy pillanat alatt rögzülnek – gyakran egy egész életre –, nem vehetÅ‘k ki az emlékezetbÅ‘l, s akár meg is betegíthetik az embert. Gyógyszerekkel valamelyest már enyhíthetÅ‘ a hatás, de az emléket nem lehet törölni. Somogyi Péter, az oxfordi egyetem agykutató professzora reményt keltÅ‘ kísérletekrÅ‘l számolt be ezzel kapcsolatban. Hidasi Zoltán neurológus, pszichiáter pedig a memóriazavar okairól beszélt, melyek nemcsak az életkorhoz köthetÅ‘ek, hanem például szorongáshoz vagy fáradsághoz is.

Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!

A kollektív emlékezet összetett dolog, tények és legendák, biztos és bizonytalan ismeretek, változó és változatlan elemek, érzelmek és indulatok, olykor a múlt hatalmi megmásítása, vagy elhallgatása is formálja. Hogy milyen emlékek élnek a társadalomban, legalábbis bizonyos rétegekben a történelem némely alakjáról, korszakáról, arra néha nagyon meglepÅ‘ forrásokból lehet választ találni. Mikos Éva néprajzkutató 1753 kötetnyi kalendáriumot nézett át azért, hogy kiderítse, milyen kép élt a honfoglalásról, Árpád vezérrÅ‘l a népi emlékezetben.

Egyes emberek emlékezÅ‘tehetségének és a kollektív memóriának köszönhetÅ‘ azonban az is, hogy olyan kultúrkincsek maradtak ránk, mint a homéroszi eposzok vagy a Kalevala. Amíg le nem jegyezték Å‘ket, addig azt valakiknek fejben kellett tartaniuk. És ezek a valakik képesek voltak akár több ezer oldalnak megfelelÅ‘ szöveget is megjegyezni. Csepregi Márta finnugor nyelvésznek közvetlen élményei vannak az ilyesféle élÅ‘ könyvtárakról. A kilencvenes években rendszeresen járt gyűjtÅ‘útra Nyugat-Szibériába, legközelebbi nyelvrokonainkhoz, a hantikhoz.

Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!

Ma már természetesnek tartjuk, hogy például az ókori Egyiptom egyébként nagyon gazdag írásos hagyatéka néhány tucat DVD-n elfér, pedig nagyon szolid teljesítményszintrÅ‘l indultunk. Huszonöt évvel ezelÅ‘tt egy kis elektronikus táskaírógép memóriája mindössze kétoldalnyi szöveget tudott tárolni. Az adattárolás technikai fejlÅ‘dése beláthatatlan lehetÅ‘ségeket teremtett az élet minden területén, többek között a könyvtárak, levéltárak számára is, hiszen így könnyebben és gyorsabban lehet kezelni a nyilvántartást, a katalógust.

Pár éven belül talán már a könyvekrÅ‘l sem a polcokon tartott papírkönyvek jutnak majd elÅ‘ször eszünkbe, hanem az úgynevezett E-bookok, az elektronikus könyvek. Néhány memóriakártyán, DVD-n elférhetne akár az egész Széchenyi Könyvtár állománya is, ha digitalizálva lenne. Mert ez az egyik feltétel, a másik pedig, hogy legyenek megjelenítÅ‘k, olvasók. Ilyenek természetesen vannak már, mintegy 15 dekagrammos, lapos, A5-ös méretű készülékek, csak még elég drágák. De Å‘rült tempóban folyik a digitalizálás is. A Google például már 15 millió könyvet digitalizált a becsült 150-200 millióból. Az USA-ban, Angliában már sokan vesznek, kölcsönöznek és olvasnak e-könyveket, nálunk még csak néhány tízezer lehet a digitalizált könyvek száma.