Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Hallgassa meg!
Tovább nÅ‘tt az aranysakálok, vagy más néven nádi farkasok száma Magyarországon. Az elsÅ‘ egyedek a kilencvenes évek elején jelentek meg a déli országrészben, de az elmúlt években már a Velencei-tó környékén is felbukkantak, nem kis meglepetést okozva a környékbelieknek. Bulgáriából érkeztek, ahol védettségük miatt elszaporodtak. A hazai szakemberek folyamatosan figyelik az állomány létszámát – hangzott el a Kossuth Rádió Oxigén című műsorában.
Az elsÅ‘ aranysakált 2004-ben látták meg a Velencei-tónál, azóta folyamatosan tapasztalható a jelenléte – mondja Kiss Péter, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi Å‘re. Leginkább Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében jelentÅ‘s az állomány. Az aranysakál a vízpartokat kedveli, fÅ‘ként az áthatolhatatlan, becserjésedett részeket, amelyeket az ember nem tud megközelíteni. Aratás után, sötétedést követÅ‘en szerencsével megláthatók – teszi hozzá a szakember, megjegyezve, a nádi farkas sokkal éberebb, mint a róka, jóval hamarabb észreveszi az Å‘t figyelÅ‘ embert.
Pallos Zsuzsa 2008 óta végez akusztikus állományfelmérést a Velencei-tónál. A Kossuth Rádiónak elmondta: megafonról sakálüvöltést játszik le, amire az állatok válaszolnak. EbbÅ‘l tudja megállapítani, hogy jelenleg stabil az állomány. Az aranysakál szociálisan igen fejlett állat, családban él, sokszor az elÅ‘zÅ‘ évben született fiatalok is szüleikkel maradnak, és segítik az újonnan világra jötteket – magyarázta.
A nádi farkas öt centivel magasabb a rókánál, testtömege 15 kilogramm is lehet, szÅ‘rzete pedig – mint a farkasé – szürkés-barnás. Többnyire rágcsálókat fogyaszt, elsÅ‘sorban a mezei pocok a kedvelt zsákmánya. Az embernek nem kell félnie tÅ‘le, sÅ‘t örüljünk, ha meglátunk egyet – teszi hozzá Lanszki József, a Kaposvári Egyetem természetvédelmi tanszékének kutatója.
Utolsó frissÃtés: 2011-12-19 11:35:00
