Fotó: MR
Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!
Az ideális elképzelések szerint az anyai szeretet eleve létezÅ‘, ösztönös, csodálatos és boldogító érzés. Ezt a képet árnyalta a sorozat elsÅ‘ része.
A középkor és az újkor társadalmai mai szemmel nézve szeretet nélküliek voltak, a szeretet nem volt érték, a gyengeség jelének tartották. Az 1760-as évektÅ‘l következett be nagy változás, amikor az állam számára fontossá vált a minél több állampolgár, megjelent a demográfiai szemlélet. Ehhez járult a felvilágosodás filozófiája, mely az emberi egyenlÅ‘ség és boldogság lehetÅ‘ségének felvetésével elÅ‘segítette a szeretet megjelenési formáinak a terjedését. Hangsúlyossá vált a családi idill, s a nÅ‘k számára új szerep kínálkozott, az anyai szerep.
Az anyai és a gondozói érzelmek, a viselkedés élettani hátterét, hatását az utódokra és a közösségekre régóta kutatják. Ádám Borbála újszülött gyógyász arról beszélt a műsorban, hogy a koraszülöttet szülÅ‘ anyák két csoportba oszthatók. Vannak, akik túlaggódóak, sikertelenséget éreznek a szülés után, és ezt igyekeznek kompenzálni. A koraszülöttek legnagyobb része azonban szociálisan és pszichológiai szempontból is hátrányos helyzetűnek számító családokba születik, ahol a szülÅ‘knek gyakran életvezetési problémáik is vannak. Ilyenkor az anya-gyermek kapcsolat nagyon törékeny. Ezekben az esetekben az inkubátor mellett még nagyobb szerepe van az anya testi közelségének.
A bántalmazó anyáktól akár nevelÅ‘szülÅ‘khöz is kerülhetnek a gyerekek. Herczog Mária szociológus szerint ezekre az eseteknek nincsenek gyors és azonnali megoldásai. Az intenzív családsegítési módszerekkel oldhatók meg, amely azt jelenti, hogy a szociális munkás naponta három-négy órát tölt el a család otthonában, és a felmerülÅ‘ kommunikációs problémákban közvetít a gyerekek és a szülÅ‘k között.
Molnár Péter viselkedéskutató arról beszélt, hogy az anyai szeretet kialakulásában az ösztönös momentumon túl a csecsemÅ‘vel való együttműködésnek is fontos szerepe van. Az anyai szeretet mítosza Molnár Péter szerint akár káros is lehet. A felmérések szerint ugyanis a gyermekágyas nÅ‘k 34 százaléka szomorú, deprimált, nem érzi magában a túláradó szeretetet, s emiatt bűntudata van. Ezt az érzést mielÅ‘bb fel kell oldani az anyákban, mielÅ‘tt belsÅ‘vé válik bennük az érzés, hogy Å‘k rossz anyának.
Hallgassa meg a sorozat második részét!
A párok viták, alkudozások, rosszabb esetben veszekedések során harcolják ki jogaikat és lehetÅ‘ségeiket. Hajduska Marianna pszichiáter naponta találkozik e harcok eredményével, véleménye szerint a legsérülékenyebb egy kapcsolatban az intimitás, az összetartozás érzése. Nagyon gyakran okoz konfliktusokat a munkanélküliség, az elszegényedés, a közös célok hiánya.
Haraszti László pszichiáter a veszekedések leggyakoribb okát, a féltékenységet nehezen kezelhetÅ‘ szenvedélybetegségként értékelte. A féltékenység megítélése koronként változik. Amerika egyik déli államában, Georgiában például 1972-ig nem büntették azt a férfit, aki hirtelen felindulásból, féltékenységbÅ‘l megölte a riválisát vagy a partnerét, tettét jogos felháborodásnak tartották. A pszichiáter elmondta, a bizonytalan, függÅ‘ségi kapcsolatkötésre hajlamos emberek könnyebben futnak bele féltékenységi krízisekbe. Gyermekkorban az egyenrangúság, a stabilitás, a biztonság megteremtése hozzájárul, hogy felnÅ‘ttként egészséges kapcsolatban élhessünk. Varga Pál pszichiáter a házasság buktatóiról beszélt a műsorban.
Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!
A szerelemben, vagy az anya-csecsemÅ‘ viszonyban az érdekek egy ideig összeolvadhatnak, de kibontakozva ebbÅ‘l az egységbÅ‘l elindul vagy folytatódik a küzdelem az én és a másik között. Bereczkei Tamás kutatópszichológus az önzés és altruizmus kettÅ‘s jelenségérÅ‘l beszélt. Az altruizmus, azaz az önzetlen viselkedés az együttélés feltétele. Az ember egymagában nem volt életképes, csak csoportban, társakkal együtt, s a csoport attól volt erÅ‘s, ha tagjai együttműködtek, és zárt, koherens egységet alkottak. A csoporton belül azonban az önzÅ‘ egyedek kerültek elÅ‘nyösebb helyzetbe.
A machiavellizmus szintén jellemzÅ‘ viselkedési mód. Machiavelli politikai tanulmányában azt tanácsolta Cesare Borgia fejedelemnek, hogy barátkozzon mindenkivel, mutassa a nyájas arcát, de fordítson hátat, sÅ‘t akár támadjon is, ha alkalmas pillanat kínálkozik, vagy ha az érdekei úgy kívánják. Az olasz politikusról kapta a nevét az a viselkedési stratégia, melynek lényege, hogy valaki másokat eszközként használ fel saját céljai elérése érdekében, manipulál, megtéveszt, elhallgat információkat, sÅ‘t akár hazudik is a várható elÅ‘nyök érdekében. A ravasz, zavarosban halászó, mások gyengeségébÅ‘l elÅ‘nyt kovácsoló személyiségek általában jó elmeolvasók, képesek mások gondolatait, várható viselkedését kitalálni. A machiavellisták egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy negatív tulajdonságokkal ruháznak fel másokat. Az érzelmek átélésében azonban valamilyen hiányosságot szenvednek, de a tudomány még nem tudta kideríteni, hogy milyen szinten jelentkezik ez a hiányosság.
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!
Az emberiség története az agresszió, és az ellene való küzdelem története. Ha meg akarjuk érteni agresszív késztetéseink igazi természetét, származásunk tükrében kell látnunk Å‘ket. Az állatok két okból harcolnak egymással: hogy elismertessék uralkodó szerepüket a társas hierarchiában, illetve elismertessék területi jogaikat. Vannak fajok, amelyeknek az agresszió mindkét formájában gyÅ‘zniük kell – az ember ezek közé tartozik. Az emberi faj számára az agresszió három terepen jelenik meg: a hierarchikus rend, a terület és a család védelme érdekében.
Az agresszivitás velünk született képességünk. Féken tartásában az örökletes tényezÅ‘k és külsÅ‘ hatások részaránya egyenlÅ‘, mindkettÅ‘ száz százalékos, írta Haller József. Az agresszivitás biológiai funkció, minden állat agresszív, melynek az idegrendszere elég fejlett, és a testi felépítése is alkalmas ehhez. Minél szocializáltabb azonban egy faj, annál inkább háttérbe szorul a nyers agresszió. De ha el is ítéljük, nézni azért szeretjük.
