Évezredes műemlékeket és leleteket veszélyeztet klímaváltozás

Fotó: Flickr/budgetplaces.com

Hallgassa meg!

A globális éghajlatváltozás a végén még az olasz műemlékvédelem segítségére lehet. Nem az emberi hanyagság a felelÅ‘s azért, hogy Pompeji páratlan ókori romjai egymás után dÅ‘lnek össze, a felmelegedés okozta esÅ‘zések mossák el azokat az épületeket, melyek még a Vezúv sem tudott elpusztítani. Szerencse, hogy az olasz kulturális miniszter nem gondolt még erre, máskülönben az idÅ‘járást kiáltotta volna ki bűnösnek. Lám a Colosseum majdnem kétezer éves amfiteátruma is nyitott medencévé vált, annyi csapadék esett le Rómában.

A világörökség részének tartott itáliai régészeti kincseket nem a természet, az ember pusztítja, például a Colosseumot szmoggal belengÅ‘ örökös járműforgalom, de a melegházhatás következményei mindenképpen érezhetÅ‘k, bár – meg kell jegyeznünk – hogy Olaszországban még a tudomány is fenntartással kezeli a globális felmelegedés tényét. A meteorológusok a napokban Liguriát és Toszkánát vízzel betemetÅ‘ árt is megszokott Å‘szi esÅ‘zésnek nevezték hangsúlyozva, hogy az ember építkezett rá a hegyi patakok természetes útvonalára.

Az viszont nem vitatott, hogy a tengerrel körbevett Itália partjait veszti az emelkedÅ‘ vízszint miatt: ez azt jelenti, hogy a zátonyra futott és az ókorban a  partok közelében elsüllyedt pun vagy római hajók egyre távolabb és mélyebbre kerülnek megnehezítve felkutatásukat. A szabad ég alatt sorakozó, tufába vájt etruszk sírok sem a mai hÅ‘mérséklethez vannak szokva.

Itáliában egyre melegebb van, egyre nagyobb a páratartalom és egyre ritkább a normális esÅ‘, ha esik, trópusi monszun söpör végig és utána hónapokig tartó szárazság következik. Olaszország tengereit és növényeit ellepték a távoli trópusi tájakról érkezett és Itáliában letelepedett algák, medúzák, rovarok. A madarak nem vándorolnak többet délre és megváltozott az Olaszországban majdnem kizárólag a szabadban álló régészeti leletek élete is.

A freskókat ma már le tudják tépni a falakról, a szobrokat elmozdítják, de a Forum Romanum egészét nem lehet vitrinbe zárni állandó hÅ‘mérséklet és nedvesség szabályozással. A tűzÅ‘ nap égeti és fakítja a kövek eredeti színét, a nagy mennyiségű esÅ‘ben a Circus Maximus lóversenypályája megsüllyed, a katakombákba beesik a víz – az antik Rómában tökéletesen el tudták vezetni a vizet, ez ma nem megy.

Idén októberben Ernesto Piana argentin régész és antropológus tartott elÅ‘adást Olaszországban az embernek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodási képességérÅ‘l. Piana Tűzföldön él és kutat, itt vizsgálta az elmúlt évezredek történéseit. Az olasz régészek az Alpokban, Aosta városában kutatták ugyanezt: az utóbbi nyolcezer év idÅ‘járásának alakulását tanulmányozva észrevették, hogy a Krisztus születése utáni elsÅ‘ ötszáz évben ott, ahol most hideg és hó van, virágzó és népes ókori város állt. A rómaiak idején ugyanis nem ugyanez volt az éghajlat.