Fejezetek az igazságszolgáltatás történetéből

Fotó: Flickr/dierk schaefer

Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!

A rómaiak talán legfontosabb hagyatéka a jog, a kifinomult szabályok, intézmények és a jogi gondolkodás. A törvény és az igazságszolgáltatás persze nem római találmány. A babiloni Hammurabi törvénykönyve Krisztus elÅ‘tt 1750 körül született, mégis a rómaiak jutottak el a 2. században a mai értelemben vett igazságszolgáltatás kiépítéséig, a többfokozatú bírósági rendszerig. A korai köztársaság korában még csak a papok értettek a joghoz, mesélte Földi András jogászprofesszor, a Krisztus elÅ‘tti 2. században már világi személyek is működtek jogászként, de a büntetÅ‘ pereknél jogi ismeretekkel rendelkezÅ‘ szónokokat is igénybe vettek. A római birodalom bukása után a kifinomult római jog visszaszorult, s helyébe az új társadalmi rendnek megfelelÅ‘en a germán törzsi jog lépett.

A 19. század elÅ‘tti társadalmakban a jog a mai értelmezés szerint nem vált el az erkölcstÅ‘l és vallástól, magyarázta Vári András társadalomtörténész. A jogszokásnak, az erkölcsi elvnek, a teológiai alapú megfontolásnak sok esetben bizonyító ereje volt. A büntetÅ‘eljárás a 15. század óta titkos, inkvizitórius formában, a nyilvánosság kizárásával zajlott, és sok esetben a vádlott csak akkor tudta meg, hogy eljárás folyik ellene, amikor már kihallgatták, vagy meg is kínozták, mondta el Mezey Barna jogtörténész. A büntetés végrehajtásához azonban már nyilvánosságot teremtettek, hogy ezzel is példát statuáljanak.

A büntetÅ‘ igazságszolgáltatás rendszerének kialakulásáról Erdei Árpád jogászprofesszor beszélt a műsorban. A 13. században két nagy rendszer alakult ki, az angol és a negyedik lateráni zsinat után a nyomozáson és vizsgálati elven alapuló inkvizitórius rendszer. Szabályok írták elÅ‘, hogy mikor lehetett eljárást indítani, mi alapján lehetett valakit bűnösnek nyilvánítani, pontosan rögzítették a nyomozási cselekményeknek és az eljárás bírósági szakaszának szabályait, s a beszerzett bizonyítékok értékét is elÅ‘re meghatározták. Ehhez az a vallási-filozófiai elgondolás adta az alapot, hogy az ember hibázhat – különösen, ha személyes érdekei vagy hite révén érintett egy konkrét ügyben, ha viszont a bíró betartja az elÅ‘re rögzített szabályokat, csak jó döntést hozhat.

Hallgassa meg a sorozat második részét!

A történelem során alkalmazott büntetésnemek ma is léteznek, csak a végrehajtás módja változott. Ahogy módosult a felfogás az emberrÅ‘l és az emberi méltóságról, a büntetési gyakorlat is kezdett humanizálódni. Egyre kevesebb bűncselekményért lehetett halálos ítéletet kiszabni, amelyet aztán Európában el is töröltek, sÅ‘t a börtönbüntetést is igyekeznek alternatív büntetésekkel kiváltani. A szabadságvesztést Európa keleti felén azonban ma is gyakrabban alkalmazzák, mint Nyugaton, emelte ki Kerezsi Klára kriminológus. A börtönök is különbözÅ‘ek, Svédországban például televízió is lehet a cellákban, s van, ahol szinte szállodai körülmények között élnek a rabok.

Vajon elérheti-e a célját a börtönbe zárás?

Boros János igazságügyi pszichológus elmondta, az elítéltek körében végzett tesztekbÅ‘l arra az eredményre jutottak, hogy a bebörtönzöttek körében megnÅ‘tt a szorongás, a depresszió, és csökkent az önértékelés. Viszonylag kis százalékban jellemzÅ‘, hogy a fogvatartottak teljesen összeomlanak, öngyilkosságot követnek el vagy elmebetegek lesznek. Az elsÅ‘ alkalommal büntetettek általában lelkiismeret furdalást éreznek, igyekeznek megváltozni, a visszaesÅ‘k azonban olyan mélyen benne élnek a bűnözÅ‘i szubkultúrában, hogy abból már nem is akarnak kilépni.

Fotó: Flickr.com/g-hat

A közvélemény – nemcsak Magyarországon – általában halálbüntetés-párti, és idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re felmerül a visszaállításának a szükségessége is. Egy amerikai felmérés szerint azonban az 1900 és 1985 között kivégzett hétszáz ember közül 25-rÅ‘l utólag kiderült, hogy ártatlan volt.

Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!

A törvényszék munkájában esetenként szörnyű hanyagságok voltak tapasztalhatók. A tanúkat bebörtönzik, míg a tettes szabadon mozog, a fiúra kimondott büntetést az apja állta ki… 1841-ben a polgári törvényszék elÅ‘tt található volt olyan per, amelyet még Mária Terézia korában indítottak, 1778 óta, vagyis hatvanhárom éve volt folyamatban – írta a magyar igazságszolgáltatás viszonyait jól ismerÅ‘ Kossuth Lajos. De nem Å‘ volt az egyedüli, aki bírálta az áldatlan állapotokat, Széchenyi István is keményen fogalmazott, amikor azt mondta: kitörülhetetlen szégyene az országnak, hogy a megyékben nincsenek szabályozott bíróságok és kihallgatási formák.

Fotó: Flickr/Joe Gratz

Az évtizedes per nemcsak szórványjelenség volt, az Országos Levéltár számos olyan dokumentumot Å‘riz, amely több évtizeden, sÅ‘t évszázadon át tartó perrÅ‘l tanúskodik, mondta Dr. Bélai Vilmos fÅ‘levéltáros egy archív felvételen. A feudális kor jogszolgáltatására jellemzÅ‘ volt, hogy az ügy elhúzására, a döntés elodázására, a vesztett perek újrakezdésére törekedtek a felek. Az 1720-as évektÅ‘l 1848-ig tartó idÅ‘szak a rabulista ügyvédek aranykora volt, akik szófacsarással, ravasz fogásokkal igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni. A feudalizmusban a felelÅ‘sség és a jog, de még a bűncselekmények megnevezése is rendi tagozódású volt, külön joga volt a nemeseknek, a fÅ‘uraknak, a jobbágyoknak és a klérusnak, magyarázta Mezey Barna jogtörténész.

A XVIII. századig közrendű ember nem fellebbezhetett, csak a nemesek, de ez sok pénzbe került. A per akár három fokozaton is átment, fel egészen az úgynevezett hétszemélyes tábláig, de kockázat is volt benne. Ha ugyanis az illetÅ‘ minden fórumon elbukott, többszörös büntetést kellett fizetnie.

Magyarország jogásznemzet

Magyarországra a perek száma és a jogászok keresettsége, társadalmi fontossága miatt ráragadt a jogásznemzet megjelölés. Az értelmiség számarányán belül a jogászok jelentÅ‘sen túlreprezentáltak voltak, hiszen a nemesi társadalomban a birtokperek miatt is elemi igény volt a jogismeretre, magyarázta Stipta István jogtörténész. A XVIII. században az állam is megjelent megrendelÅ‘ként, a felvilágosult abszolutizmusban az állami mechanizmus racionalizálása, jogi szabályozása miatt megnÅ‘tt az igény a képzett jogászok iránt.

Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!

A bűnözés általában és alapvetÅ‘en a tettesrÅ‘l szól, ebbÅ‘l a szempontból jelenik meg a médiában, a közvéleményben, és sokáig a tudományban is így volt. A második világháború után kezdett kialakulni a kriminológia új ága, a viktimológia, mely a bűncselekmények áldozataival foglalkozik. Egyik feladata és célja, hogy felismerésivel hozzásegítsen bennünket ahhoz, hogy elkerülhessük az áldozattá válást.

Fotó: MTI/Lakatos Péter

Magyarországon a rendszerváltást követÅ‘en a bűncselekmények számának látványos emelkedése változást hozott abban is, ahogyan a közvélemény reagált ezekre a jelenségekre. MegnÅ‘tt az áldozattá válástól való félelem, a kiszolgáltatottság érzése. A bűnügyi szituációban az áldozat egy kivetítési felület az elkövetÅ‘ számára, amely mint egy kulcsinger beindít valamilyen magatartást. Azt azonban nagyon nehéz konkretizálni, hogy kinél milyen ingerek válthatnak ki agressziót, magyarázta Kugler Gyöngyi kriminálpszichológus.

A büntetÅ‘ igazságszolgáltatás egyik új iránya az úgynevezett helyreállító igazságszolgáltatás. Ezt a fajta konfliktus-megoldási módszert az új-zélandi maori törzstÅ‘l vette át a tudomány. A helyreállító igazságszolgáltatás keretében már nálunk is lehetÅ‘ség van a mediációra, közvetítésre, a két fél megállapodhat egymással, és az áldozat lelki és anyagi elégtételt kaphat.