Fotó: Flickr/DPerstin
Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!
Az utazás története egyidÅ‘s az emberiség történetével. Amíg az ember egyetlen "közlekedési eszköze" a két lába volt, addig az utak is csak gyalogcsapások, jól-rosszul kitaposott ösvények voltak. A szekerek megjelenésével aztán az utak is szélesedni kezdenek.
A rómaiak által kiépített úthálózat stratégiai célokat szolgált, lehetÅ‘vé tette, hogy a hadsereg mindenhová gyorsan eljuthasson. A tájékozódás érdekében minden mérföld határában egy két-három méteres kÅ‘oszlop mutatatta távolságot a legközelebbi településig. A kÅ‘vel burkolt utak két oldalra lejtettek, és sok helyen melléjük vízelvezetÅ‘ csatornákat is építettek. A Rómában, a Forum Romanum közepén álló nulla kilométerkÅ‘tÅ‘l indultak az utak minden égtáj felé. A birodalom teljes kiépített úthálózata becsült adatok szerint nyolcvan-százezer kilométer hosszú lehetett. Ezeket az utakat azonban hosszabb távolságokra történÅ‘ áruszállításokra nem használták, mivel a szárazföldi szállítás messze költségesebb volt, mint a tengeri vagy a folyami.
A középkorra kevés maradt meg a római utakból, a másfajta településhálózat az útvonalakat is megváltoztatta. Még a fÅ‘bb utak is sárosak, porosak voltak. Az oszmán birodalom hódításai során nem épített a rómaiakéhoz hasonló utakat, hidak építésére és karbantartására viszont nagy gondot fordított. Az oszmán hódítás elmúltával igénnyé vált a közlekedés, megindultak a kereskedÅ‘k, megnÅ‘tt az áru- és személyforgalom, s a XVIII. század végétÅ‘l elkezdÅ‘dött a tervezett útépítés.
A sorozat elsÅ‘ részében az ókori utakról Németh György ókortörténész, Szabó László muzeológus és Tóth Endre régész, a középkoriakról Csukovits EnikÅ‘ és Sudár Balázs történészek, az újkori utakról és utazásról Kulcsár Krisztina történész, levéltáros beszélt.
Hallgassa meg a sorozat második részét!
A sorozat második része azt tekintette át, mely társadalmi rétegek és miért utaztak a középkor századaiban. A korabeli Magyarországon az utazók egy része tanulás miatt hagyta el az országot. 1725-ben, majd Mária Terézia uralkodása idején 1742-ben is rendelet határozta meg, hogy aki külföldre akart egyetemre menni, annak engedélyt kellett kérnie, de nemcsak a kiutazásukat, a visszatérésüket is ellenÅ‘rizte az állam. A fÅ‘nemesi családok fiaikat húsz éves koruk körül tanulmányútra küldték. Ez a szokás a XVI. század végén, a XVII. század elején Angliából terjedt el, s nemcsak lezárta a tanulási folyamatot, hanem a személyiség kiteljesedéséhez is hozzájárult. Itália felkeresése elengedhetetlen volt, de a fiatal utazóknak meg kellett tapasztalniuk a különbözÅ‘ életformákat, s el kellett sajátítaniuk a kontinentális viselkedésmódot is.
Minden olyan nép, amely a Balkán felÅ‘l északra tartott, a Duna menti hadiúton érkezett. Ezen haladtak Buda felé a középkori olasz kereskedÅ‘k keleti luxuscikkekkel megrakott szekerei. Az utazók pihenésére a napi járóföldre elhelyezett karavánszerájok szolgáltak, amelyek fallal védett kisebb erÅ‘dítmények voltak, de az éjszakákat fogadókban, zarándokszállásokon, esetleg ispotályokban is lehetett tölteni.
Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!
Hogy korszakonként mi volt az utazáshoz használt legjellemzÅ‘bb jármű, azt a technika fejlettsége mellett a földrajzi adottságok is meghatározták. A római nem volt hajós nép, viszont az útépítésben élen jártak, kocsiból pedig legalább húszfélét használtak, amelyek kinézetre különbözÅ‘ek voltak, a keréktávolságuk azonban szabvány alapján készült. A birodalom bukása után az utakat nem tartották karban, azok elhasználódtak, elkoptak, a hajózás viszont fejlÅ‘désnek indult. A kora újkor legdivatosabb közlekedési eszköze az egyik leghíresebb magyar találmány, a kocsi lett. Kocs községben fejlesztették ki azt a könnyű építésű, széles nyomtávolságú járművet, amely könnyen felvette az út rázkódásait, s két-három lóval lehetett húzni, amely nagyságrendekkel gyorsabbá és kényelmesebbé tette az utazást. A XIX. század második fele pedig már a vasútépítés aranykora.
A turizmus elindulása Thomas Cook nevéhez fűzÅ‘dik, aki 1841-ben Angliában 570 fÅ‘ utazását szervezte meg egy antialkoholista gyűlésre. Ez az utazásszervezés még nem hozott pénzt az ötletgazdának, 1845-ben azonban már profitorientált lett a vállalkozás, s Cook az 1880-as évek elején már utazási irodákat nyitott a kontinensen, az Egyesült Államokban és Indiában is.
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!
Professzionális utazók már az ókorban is voltak, például Hadrianus császár, aki Britanniától Egyiptomig, Pannóniától Észak-Afrikáig bejárta az egész birodalmat, mesélte Németh György ókortörténész. A görögök a Krisztus elÅ‘tti nyolcadik századtól rendeztek olimpiát, amely nagy tömegeket vonzott. Ugyancsak sokan keltek útra azért, hogy a jósdákat felkeressék, különösen a két legnagyobb hírűt, a delphoit és a dodonait, a gyógyító szentélyekhez pedig betegek tömegei zarándokoltak el. Olyanok is voltak, akik pusztán kíváncsiságból keltek útra. A görög tudósok nagy része egészen biztosan eljutott Egyiptomba, az utazó bölcsek pedig városról városra jártak.
Az oszmán hódoltság idején az elit sokat utazott, az értelmiségi posztokon az elÅ‘remenetel feltétele volt a hivatalról hivatalra való a költözés. A katonák szolgálati és lakóhelyük között ingáztak, aktív volt a kereskedelem, és az utakon megtalálhatók voltak a zarándokok is, hiszen az iszlám elÅ‘írásai szerint a hívÅ‘knek – amennyiben lehetÅ‘ségeik engedik – életükben egyszer el kellett zarándokolniuk Mekkába. Külföldi tanulmányutakhoz kapcsolódóan terjedtek el az úgynevezett tudós utazások, amelyek a XVIII. században leginkább művészeti vagy természettudományos gyűjtemények, könyvtárak, kézirattárak felkeresését jelentette.
A tengerparti nyaralás az angolok nevéhez fűzÅ‘dik, az 1730-as évektÅ‘l Brighton kedvelt tengerparti fürdÅ‘hely volt. A kontinensen Nizza és Cannes volt a legelegánsabb és legdrágább üdülÅ‘hely, melynek felkeresését csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak.
Utolsó frissÃtés: 2011-04-29 15:08:03
