Tér-idő Gimes Júlia - 2011.04.15. 15:05
Fotó: MTI/EPA/Uwe Anspach
Hallgassa meg a sorozat elsÅ‘ részét!
Wilhelm Conrad Röntgen a róla elnevezett röntgensugárzás felfedezÅ‘je 1895-ben eredményével nemcsak a radiológiát hívta életre, de véletlenek sorozatán keresztül a nukleáris tudományt is. 1896-ban Henri Becquerel rájött, hogy az uránsó olyan sugarakat bocsát ki, mely hasonlít a röntgensugárzás hatásához. 1897-ben a pályakezdÅ‘ Marie Curie-nek megtetszettek Becquerel eredményei, és a radioaktivitást választotta doktori értekezésének témájául. A következÅ‘ évben írt három cikke teljesen új irányt adott a XX. század fizikájának.
Az atommagot 1911-ben Ernest Rutherford fedezte fel. Az 1939 januárjában Washingtonban rendezett konferencián résztvevÅ‘ európai tudósok ismertették a maghasadást, melyet néhány nappal korábban, 1938 decemberében Otto Hahn német kémikus fedezett fel. A konferenciát követÅ‘ hónapokban felbolydult a tudományos világ. A tudósok rájöttek, hogy a nukleáris eredmények alapján bombát is lehet készíteni. Enrico Fermi, Wigner JenÅ‘ és Szilárd Leó Albert Einsteinnel levelet írattak Roosevelt amerikai elnöknek, hogy kutatási programot indíthassanak. Megszületett a Manhattan-terv, melynek eredményeként 1942-ben beindították a világ elsÅ‘ atomreaktorát. Az atomenergia békés felhasználására csak az 1950-es évek végén került sor, akkor születtek az elsÅ‘ atomerÅ‘művek. Ma már 440 működik belÅ‘lük a világon. Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója az atomerÅ‘művek működését magyarázta el a műsorban.
Hallgassa meg a sorozat második részét!
A radioaktivitás felfedezéséhez véletlenek sorozata vezetett. Miután Marie Curie 1898-ban felfedezte az elsÅ‘ radioaktív elemet, a polóniumot, majd a rádiumot, a kor legtehetségesebb elméi csatlakoztak a nukleáris tudományhoz. Köztük volt Hevesy György is, aki 1912-ben arra jött rá, ha egy anyag mellé sugárzó anyagot tesz, és a sugárzás sajátosságait méri, akkor a nem sugárzó anyagról is sok minden megtudható. Ezt a technikát ma leginkább az orvostudomány használja. A betegnek pontosan kiszámolt mennyiségben és minÅ‘ségben olyan radioaktív anyagot adnak be, melynek segítségével például pozitronemissziós tomográf készülékkel nyomon lehet követni az izotóp sorsát, s ezzel vizsgálni valamely szerv működését. Radioaktív anyagokkal azonban nemcsak azonosítani lehet a kóros működéseket, de bizonyos esetekben gyógyítani vagy kezelni is. És bár a mindennapokban tartunk az izotópoktól, félünk a sugárzó anyagoktól, a földi élet valamennyire mégis alkalmazkodott a sugárzáshoz, hiszen a természetben vannak sugárzó anyagok. Öveges József professzor egy helyen egyenesen azt írta, hogy sugárözönben élünk. Sejtjeink a természetbÅ‘l folyamatosan kapott sugárterhelést azonban képesek „menedzselni” és helyreállítani.
Hallgassa meg a sorozat harmadik részét!
AtomerÅ‘művek több mint ötven éve léteznek, s ez alatt a fél évszázad alatt most éli át a világ a második nagy katasztrófát. Az atomerÅ‘mű-balesetek története furcsa lenyomata az emberi kultúra sajátságainak is. Csernobil arra volt példa, hogy az ember morálisan még nem érett meg arra, hogy veszélyes csúcstechnológiát felelÅ‘sséggel használjon, a fukusimai tragédia pedig arra figyelmeztet, hogy a természet mindig legyÅ‘zheti a mérnöki gondolkodást. Az erÅ‘mű túlélte Japán történetének legerÅ‘sebb földrengését, de a szökÅ‘ár – bár annak kivédésére is gondoltak a tervezésnél – mégis elÅ‘idézte a katasztrófát.
Az elsÅ‘, komolyabb társadalmi visszhangot kiváltó baleset az ötvenes évek végén következett be méréstechnikai és emberi hiba miatt az angliai Windscale-ben, mely szerencsére nem járt sugárvédelmi következményekkel. Az 1979-es Three Miles Island-i balesetet üzemeltetési és karbantartási hibák okozták. A kibocsátás a vizsgálatok szerint nem érte el az egészségügyi határértéket, mégis rendkívüli pánikot keltett. 1986. április 28-án a csernobili erÅ‘mű egyik reaktora sérült meg. Ez a baleset azért tér el minden korábbi nukleáris eseménytÅ‘l, mert egy rendkívül rosszul megtervezett erÅ‘műrÅ‘l volt szó, mondta el Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója. Emberi hibából kifolyólag olyan eseménysor következett be, amelynek hatására nagyon nagy volt a kibocsátás, s nemcsak az erÅ‘mű közvetlen környezete szennyezÅ‘dött, hanem Fehéroroszországban, Ukrajnában, Oroszországban, sÅ‘t az egész északi féltekén ki lehetett mutatni a radioaktív anyagot. Az orosz hatóságok pedig egyáltalán nem voltak felkészülve a katasztrófa kezelésére.
A 2011. március 11-én Japánban pusztító hatalmas földrengés után bekövetkezÅ‘ cumani a fukusimai atomerÅ‘mű létfontosságú rendszereit tette tönkre. Az áram nélkül maradt telephelyen használhatatlanná váltak azok a biztonsági rendszerek, amelyek létfontosságúak a hűtés szempontjából. Április 12-én a japán hatóság a legsúlyosabb, hetes fokozatúra sorolta át a balesetet.
Csernobil után sok országban elbizonytalanodtak, hogy szabad-e egyáltalán atomerÅ‘műveket használni, lehet-e Å‘ket biztonságosan üzemeltetni. Kevesebb erÅ‘mű épült, a nagy atomerÅ‘mű gyártók pedig újabb generációs reaktorflottát fejlesztettek ki, melyeknek magasabb a biztonsági színvonala, s hermetikusan zárt épület védi a reaktorokat.
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!
A fukusimai katasztrófa miatt most ismét felélénkültek az atomenergiával kapcsolatos viták. De vajon elképzelhetÅ‘-e a modern élet atomerÅ‘művek nélkül? Lehet-e a maiaknál biztonságosabbakat tervezni, s mi a radioaktív hulladékok sorsa? EzekrÅ‘l a kérdésekrÅ‘l mondta el véleményét a műsor két szakértÅ‘je, Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója és Perger András, az Energiaklub projektvezetÅ‘je. A tudósítók azt foglalták össze, milyen Németország, Oroszország és az Egyesült Államok viszonya az atomenergiához és az erÅ‘művekhez.
