Ez a trend felgyorsíthatja a Himalája kulcsfontosságú gleccsereinek olvadását, és fenyegetheti a már most is veszélyben forgó vízkészleteket. Jessica Conroy, az Arizonai Egyetem (Tucson) végzÅ‘s paleoklimatológus hallgatója és munkatársai a délnyugat-tibeti Kiang-tó fenekérÅ‘l gyűjtöttek üledékmintákat - tudósít a Science magazin hírportálja (www.news.sciencemag.org). A minták alapján K.u. 1050-ig vissza lehetett követni a térség éghajlatát.
A hírportál ismertetése szerint Conroy arról számolt be az Amerikai Geofizikai Szövetség ülésén, hogy a tó üledékében a 20. század során megnÅ‘tt a finompor mennyisége. A finompor több száz kilométerre lévÅ‘ sivatagi tájakról érkezett az erÅ‘sebb szelekkel. Kutatók már korábban is észlelték a pormennyiség növekedését a térségben, de eddig a mezÅ‘gazdaság, a legeltetés térnyerésével és más lokális változásokkal magyarázták a jelenséget. Conroy adatai azonban arról árulkodtak, hogy a poros idÅ‘szakok egybeesnek azokkal a nyarakkal, amikor az északi félteke egyik légköri jelensége, az úgynevezett arktikus oszcilláció pozitív szakaszában van. Ilyenkor ugyanis felerÅ‘södnek a tótól északra és a Himalájától délre fekvÅ‘ sivatagok szelei.
A globális felmelegedés révén az arktikus oszcilláció gyakrabban van pozitív szakaszában, így a paleoklimatológus szerint az éghajlat is felelÅ‘ssé tehetÅ‘ a Tibet délnyugati részén megnövekedett pormennyiségért. A jelenség folytatódik, és a por felgyorsíthatja a Himalája gleccsereinek olvadását - vonta le a következtetést a kutató. Ennek oka, hogy a fehér jégen letelepedÅ‘ sötét por elnyeli a sugárzást, ezáltal felgyorsítja az olvadást. Ez azért is komoly probléma, mert ezek a gleccserek több száz millió ember vízellátását biztosítják szerte Ázsiában. A por ezen kívül a Tibeti-fennsík feletti levegÅ‘t is felmelegíti, élénkítve ezáltal a monszunok körforgását, aminek következtében egész Dél-Ázsiában megváltozhat az esÅ‘zések menete.
