Fotó: Flickr/Markusram
Hallgassa meg a sorozat első részét!
Az elmúlt évtizedekben egyre több áldokumentumfilm született, amelyek azt a kérdést feszegetik, hogyan lehet az igazság és hazugság ügyes keverésével, egyre nagyobb dózisokban való adagolásával, az igazság fokozatos kiszorításával, végül teljes megsemmisítésével tömegfogyasztásra alkalmassá tenni a félrevezetést. Az áldokumentumfilm izgalmas alaphelyzetet, érdekes témát választ, s a hihetőség érdekében a dokumentarizmus teljes eszköztárát felhasználja, hiszen a legnagyobb képtelenség is igaznak látszik, minden attól függ csupán, hogyan csomagolják az úgynevezett "tényeket".
Schubert Gusztáv filmesztéta elmondta, a műfajt Orson Welles találta ki, ő készítette a mai napig legsikeresebb áldokumentum-műsort. 1938-ban több millió amerikait sikerült átvernie, s teljes pánikba kergetnie Világok harca című, Marslakókról szóló rádiójátékával. Az Olajfalók című film készítői azt hitették el a nézőkkel, hogy Észak-Csehországban biológusok, kutatók keresik azt a lényt, amelyet a modern világ hozott létre, s amely képes a társadalom által termelt szennyet – olajat, műanyagot – elfogyasztani. Pléh Csaba pszichológia-történész az 1972-es, Richard Nixon elnök lemondásával végződő Watergate-botrányt hozta fel példaként arra, hogyan vezette félre szándékosan a sajtó és a tömegkommunikáció az embereket.
Hallgassa meg a sorozat második részét!
A tudós munkája sokszor kevésbé szórakoztató, mint a művészé. Ő nem mondhat le a földhözragadt tények, a – sokszor szó szerint – poros iratok és tárgyak tanulmányozásáról, pedig mennyivel érdekesebb kitalálni egy várost és lakóinak életét, tárgyaival, rítusaival, vallásával. Gellért B. István képzőművészt a játék érdekli: meddig lehet elmenni a műtárgyak megalkotásában, hogy azok olyannak tűnjenek, mintha régiek lennének, hogy lehet a valóság egyes pontjaiból mesét kialakítani. Gellért B. Istvánt egy olyan plakát készítésére kérték fel, amely egyszerre mutatja be a nemzetközi szobrász és kerámia szimpóziumot. Egy megkövesedett csiga adta az ötletet a plakáthoz. A csigát agyagba nyomta, s annak lenyomata jelképezte a kerámiát, a melléje kiterített megkövesedett csiga pedig a szobrászatot. Az erről készült fotóba aztán a művész egy homokkal beborított, régi város légifelvételét látta bele. Ez adta az alapötletet A növekvő város című művéhez.
Nagy Balázs történész, a középkor szakértője a forráskritikák szerepéről beszélt a műsorban. Elmondta, az írott szövegek hitelességének a szöveg belső sajátosságai alapján történő megítélése a XV. századig, a humanizmus koráig vezethető vissza. Ekkor buktak le komoly történeti hagyományokat maguk mögött tudó, korábbi hamisítások. A középkorból eredeti szerzői kézirat nem maradt meg, s mivel ezek a kéziratosság korában keletkeztek, a különböző szövegvariánsok szükségszerűen eltérnek egymástól, nincs két olyan szövegváltozat, amely betűről-betűre, pontról-pontra azonos lenne. A történésznek el kell döntenie, hogy az eltérő szövegvariánsok közül melyiket tartja hitelesnek, a szerző szándékához legközelebb állónak. Ennek a XIX. század óta kialakultak – az elsősorban a német történetíró iskolán alapuló – szabályai.
Hallgass meg a sorozat harmadik részét!
A fele sem igaz – mondjuk, de valójában éppen hogy a fele, vagy legalábbis egy része igaz. Éppen így építkeznek azok az elméletek, amelyek nem állják ki a valóság próbáját, de hamar népszerűek és főleg hihetőek. Terjedésüket segíti a digitális technológia, mely megszülte a modern kacsát, a médiahacket és a hoaxot, a hamis hírt. A fiktív hírek becsempészése a médiába mára a médiakultúra részévé vált, s lehet politikai, kereskedelmi vagy reklámcélja.
Néhány éve nagy hatású bejelentésről számoltak be a médiumok: Kazincbarcika környékén megtalálták a barcikai ősanyát, Álmos vezér anyjának sírját. Nem sokkal később az akció szervezői bevallották, hogy egy készülő film beharangozásához szánt médiahackről volt csupán szó. A Gellért hegyet felépítő Lakner Hugót is jókedvű médiahackerek találták ki, s az interneten emlékoldalt készítettek a tiszteletére. Lakner Hugó ugyan fiktív személy, de az életrajza a megtévesztésig hitelesnek tűnik, bár vannak apró árulkodó jelek. Sándor Tibor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője arról beszélt a műsorban, mire hagyatkozhat a várostörténész, ha a valós adatok és információk közül ki akarja szűrni a félinformációkat és legendákat.
Hallgassa meg a sorozat negyedik részét!
Pléh Csaba tudománytörténész arra a kérdésre válaszolt a sorozat befejező részében, hogy miért épülnek be könnyen a hihetetlen történetek és mesék a köztudatba, mint például egy szilveszteri műsorban elhangzott hír arról, hogy magyar kutatók megtalálták Dzsingisz kán sírját. A tudománynak is felelőssége van abban, hogy sokszor elbizonytalanodunk annak megítélésében, mi az igaz és a hamis. Napjainkra előtérbe került a látványtudomány, s az élet minden területét átitatja a média. Andy Warhol még arról beszélt: mindenki híres lehet tizenöt percre, ami ma, a twitter-korszakban tizenöt másodpercre redukálódott, s ez a tudósokra is igaz. Mindenki bombasztikus szenzációkkal igyekszik előállni, amit a következőnek még bombasztikusabb szenzációval kell felülmúlnia. A hétköznapi életben azonban azt tapasztaljuk, ha hallunk egy hírt, akkor az első reakciónk, hogy igaznak fogadjuk el, mert hosszú távon ez tűnik hasznosnak és biztonságosnak.
