Óriásiak az eltérések a befektetési alapok költségei között

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

Hallgassa meg!

Több mint százszoros is lehet a különbség az azonos típusú befektetési alapokat terhelő költségek között. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a napokban hozta nyilvánosságra a befektetési alapok 2009-es, úgynevezett TER (Total Expense Ratio) mutatóját. A százalékos adat azt mutatja meg, hogy az alap összes költsége hány százalékát viszi el a befektetésnek, a hozam, amit látunk, már ezzel a költséggel csökkentett adat.

A számok azért lehetnek fontosak, mert idén öt éve nem látott mennyiségű pénz, 400 milliárd forint áramlott a befektetési alapokba. Az ott fialtatott, jelenleg több mint 3500 milliárd forintnyi vagyonból a becslések szerint mintegy 2 500 milliárdnyi a kisbefektetőké, akiknek száma 500 ezer és 700 ezer közé tehető. A lakosság a kevésbé kockázatos befektetési alapokat kedveli a legjobban. A legnépszerűbbek a bankbetétek alternatívájaként ajánlott pénzpiaci alapok. Ezeket követik a garantált alapok, és továbbra is sokan vesznek ingatlanalapot.

Az embereket persze elsősorban az elért hozam érdekli, ugyanakkor a költségmutató segíthet a befektetési döntésben - mondja Eidenpenz József, a Napi Gazdaság szakújságírója. Ha azt látom, hogy az alap rosszul működött, akkor jó lenne tudni, hogy miért is van ez. Lehet ugyanis, hogy csak a piaci körülmények eredményezték a gyengébb eredményt, de az is előfordulhat, hogy az alapkezelő túl sokat vett le az elért hozamból, és túl sokat számolt el magának alapkezelési díjként – hívja fel a figyelmet a szakember. Ha viszont ezt nem tudom megítélni, nem biztos, hogy jól el tudom dönteni, hogy ki akarok-e szállni abból az alapból, amihez esetleg két évig hűséges voltam.

Az átlagos költségmutató a befektetési alap fajtájától függően jellemzően 1,5-2,5 százalék körül alakul, ami a szakemberek szerint nem drága, vannak azonban kirívóan magas számok is. Míg a legkisebb költséggel működő származtatott alap például 0,2 százalékot számol el, addig a legdrágább 9,7 százalékot. Tudni kell azonban, hogy éppen a kiemelkedő hozamot produkáló befektetési alapok esetében úgynevezett sikerdíj jár, lehet tehát, hogy ez dobja meg a költségeket – magyarázza Temmel András, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége, a Bamosz főtitkára.

A hozamokat és a költségmutatót együttesen kell tehát vizsgálni. Van olyan alap, ahol a befektetők tavaly kiemelkedő, 28 százalékos hozamot tettek zsebre, miután az alapkezelő sikerdíjastul kilenc százalék feletti költséget számolt el, de ez feltehetően nem zavarja a befektetőket. Fontos tudni azt is, hogy ebben a költségmutatóban nincsenek benne a befektetési jegyek vásárlásával, tulajdonlásával és visszaváltásával kapcsolatos költségek.

A befektetőket persze az érdekli, hogy az összes költség után megmaradó haszon hol lehet a legjobb. Ezt persze előre nem tudni, valamennyire mégis valószínűsíthető annak alapján, hogy az alap mibe fektet be, milyen költségei voltak eddig, és hogy milyen forgalmi jutalékot vettek le tőle - mondja Eidenpenz. Ha a három paraméter közül egyik sem szimpatikus, sem a múltbeli hozam, sem az alapköltség, sem a forgalmi jutalékok szintje, akkor feltehetőleg nem érdemes abba az alapba befektetni – teszi hozzá.