Buzdítás az erőszakra vagy a társadalom tükörképe?

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Hallgassa meg!

Az európai rap szerepe felértékelődött az elmúlt évtizedekben, különösen a muzulmán bevándorlás okán. Németországban rengeteg feszültséget szül a helyzet, ami a rapben is megnyilvánul.
A német rap fordulóponthoz érkezett, vagy már túl is lépett ezen a ponton. 2011-ig a kemény, utcai rap domináns módon volt jelen a zenei piacon, egy-két éve azonban újra megjelentek olyan bandák, amelyek mind zeneileg, mind szövegileg egy műveltebb közönséget szólítanak meg. Berlinben azonban még ma is az utcai rap a menő, elemezte a helyzetet az egyik rap-honlap szakírója.

Bár az első nevesebb rapperek Párizsból indultak, a francia rap bölcsőjét ma Marseille külvárosai, lakótelepei jelentik, a manapság népszerű rapperek egytől egyik a rendkívül magas bűnözési rátájáról híres, hírhedt kikötővárosból származnak. Ennek oka, hogy ide vándoroltak be legtöbben Észak-Afrikából, a bevándorlók leszármazottai pedig a társadalom szélére szorultak. A nyolcvanas években a futballban kialakult a Párizs-Marseille ellentét is, ami egy darabig csak a stadionokban nyilvánult meg, később pedig már a koncerteken is. A bevándorlók gyermekeinek a foci mellett csak a zene maradt, hogy reagáljanak a szegénységre, a mindennapos megkülönböztetésre.
Franciaországban a rappereket az ezredforduló környékén az állam ellenségeinek kiáltották ki, a legnagyobb médiumok negatív színben tüntették fel a külvárosok zenéjét, mondván, az nem más, mint az elővárosok erőszakos megnyilvánulása. Nem egy rapper börtönbe is került. Bár már a nyolcvanas évek vége óta van televíziós műsora a rapzenének Franciaországban, az igazi áttörést 1998 hozta meg, amikor a SkyRock nevű rádióadó a rap mellé állt.

Amerikában sokat változott a rap a hetvenes évek vége óta, amikor New York utcáin és klubjaiban először jelentek meg a fekete zenészek, akik saját magukról, a társadalomról és az életről beszéltek-énekeltek rímekben és ritmusokban. A nyolcvanas évek elején New York kivételével csupán az egyetemi rádiókban vagy klubokban lehetett rapet hallgatni, mely eleinte rímekről, a ritmusról, a buliról és a jó hangulatról szólt, de hamar a feketék hangja lett, akik a társadalom, a hatóságok és a rendszer ellen emeltek szót. Ma sokkal inkább a marketing, az eladhatóság a szempont, ami egyforma hangzásúvá alakította a művészeket.

Nagy-Britanniában sokan minden társadalmi problémáért a rapet hibáztatják, így a közelmúltban történt londoni zavargásokért is. Azt mondják, a rap agresszív, bizonyos társadalmi csoportokat, főleg a nőket mélységesen lenézi, rasszista. Mások véleménye szerint azonban a rap csak a valóságot tükrözi vissza. Sőt a brit rap azt is kifejezi, hogy a fiataloknak mennyire elegük van az erőszakból, és sok rapper az előítéletek csökkentéséhez is szeretne hozzájárulni, s az erőszak ellen emel szót.